Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Magyar Eszter: A Keszthelyi Georgikon erdésziskolájának szakmai megalapozása. Egy magyar erdész tanulmányai a 19. század elején 1233
1256 MAGYAR ESZTER vezeti beosztásának ismertetésén kívül hazaküldi Hartig ott szerkesztett újságját, pontosabban periodikáját, illetve annak reklámszövegét is, címe „Forst und Jagd". Megtudjuk még, hogy Dillenburgban külön kezelik a földesúri és paraszti erdőket. Az előbbieket „a regula szerint manipulálják", míg a paraszti erdők túlhasználtak, az észak-német ipartelepek közelsége meglátszik, a parasztok nagy tömegben égetnek szenet és meszet. A Haubergi erdőn pl. egy parasztnak évente 2-300 Ft jövedelme is van. A községi, szabad paraszti (tehát nem jobbágy) tulajdonban lévő erdőket másutt is szabadon használták a falu parasztjai Németországban, főleg annak nyugati és északi, a második jobbágyság által nem terhelt részein, de valószínűleg itt olyan szembeszökő a paraszti erdőhasználat, hogy Lakoszil szükségét látja jelentésében megemlíteni. Mivel űtját már visszafelé fordította Schwarzenberg, majd onnan Csehországon keresztül Bécs felé, ezután mind az erdészeti oktatás, mind az uradalmi erdőgazdálkodás szempontjából jelentős helyeken is rövid időt, néhány napot tölt. A göttingai egyetemen — ahol már ekkor erdészeti tanszék is volt — megtekintette a botanikus kertet, amit szintén nagyon dicsért.47 Az utazás következő pontja a Wernigerode melletti ilsenburgi erdők megszemlélése volt. A tanintézet inkább az előző erdészgeneráció életében és oktatásában játszott jelentős szerepet. Az intézetet Zanthier alapította 1760-ban, és Lakoszil jelenlegi tanárai és mesterei tanultak a falai között. Az erdőgazdálkodás színvonala azonban nem változott az akkori vezető, Friedrich Wilhelm von Hagen, a stollbergi uradalom erdőmestere alatt sem, bár a tanintézet Zanthier halála (1778) után megszűnt. A főerdőmester készségesen megmutatta az erdőket, Lakoszilnak, aki azokat a várt állapotban találta és, az főerdőmesterről csak annyit jegyzett meg, hogy jól érti a dolgát.48 Utolsó, jelentősebb állomásának a Dreissigackerben található, Johann Matháus Bechstein gótai erdőtanácsos által vezetett erdészeti tanintézetet szánta. Az iparos családból származó Bechstein az erdészettudomány alapító, meghatározó személyiségei közé tartozott elsősorban természetrajzi kutatásai folytán. Botanikusként is jelentőset alkotott, de főleg mint entomológus, a rovarkártevőkkel és az ellenük való védekezéssel kapcsolatos kutatásaival tűnt ki. Tudományos dolgozatában a káros és hasznos erdei rovarokkal foglalkozott. Iskolája kora egyik legkedveltebb erdészeti tanintézete volt, Lakoszil itt nem csak rövid ismerkedő látogatást tett, hanem két hetet töltött, és az előadásokat is hallgatta, mivel ebből a szakirányból még keveset tudott. Bechstein intézetének magyar vonatkozása is van, ugyanis első magániskoláját 1796-ban a Waltershausen melletti Kemnota birtokon alapította, és csak 1801-ben költöztette át Dreissigackerbe. Kemnotában erdészetet és vadászatot tanított nála Heinrich David Wilckens, akit a Selmecbányái Bányászati Akadémia mellé rendelt első magyarországi erdészeti tanintézet vezetőjévé és tanárává neveztek ki 1807-ben. Wilckens éppen azért kapta a megbízást egy nála képzettebb és magasabb rangú erdészt, Nördlingent megelőzve, mert neki már oktatói gyakorlata is 47 Ρ 279 Prot. 1805 411., 558., Witzlebenről nem tartalmaznak külön szócikket az életrajzi lexikonok, Dombrowski is csak az Unterrichtswesen és Forswissenschaft c. összefoglaló szócikkekben említi. Enzyklopädie 1894 III. Bd. 158-165., VIII. Bd. 69-73. 48 Ρ 279 Prot. 1805 Ν 2/498., valamint 1. előző jegyzet.
