Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Magyar Eszter: A Keszthelyi Georgikon erdésziskolájának szakmai megalapozása. Egy magyar erdész tanulmányai a 19. század elején 1233
1246 MAGYAR ESZTER dig jutott el az algebrában, mit tanult a törtszámoktól kezdve a trigonometriáig, a logaritmusig, és geometriai tanulmányait is részletezi. A mérések, az ő szóhasználata szerint a „rajzolás" gyakorlásában továbbra is segítségére van a helyi tüzérség, ahol katonai jellegű és gazdasági felmérésekkel, térképfelvételekkel foglalkoznak, és ezeket már önállóan is el tudja készíteni. (Az erdőmesterek közül sokan korábban hadmérnökök voltak pl. a hradeki erdőprefektus, Vizner is.) Építőmérnöki ismereteket is szerez, az íródeákkal együtt eljár az építendő malmokhoz, deszkametszőkhöz, a kocsmák és egyéb építkezések helyszíneire, ahol megismerkedik az épületekhez szükséges faanyagok, mennyiségével és minőségével.2 6 A szomszédos birtokos Schwarzenberg herceg és Grátzen földesura, közösen igyekeznek lecsapolni egy hat-hétezer holdas mocsaras területet, ahol eddig csak fű és bozót nőtt, majd ezt fával beültetik, mivel a fát Prágába lehet szállítani. A lecsapolást árokkal próbálják megoldani, Lakoszil megadja az árok szélének, mélységének az adatait, sőt a tervezett összeget is, amibe a munka kerülni fog, ez nem kevés: 12-13 ezer Ft. [Az építkezés nem az a híres Rosenauer Kanális, amit Schwarzenberg mérnöke 1793-ban Krumau (ma Cesky Krumlov Csehország) és Ausztria között épített, és amelyen keresztül fát lehetett Bécsbe szállítani.] A mocsárlecsapolás eredményét illetően kétségei vannak, mert a föld csak az árok közelében száraz, másutt „posványos" maradt. Az erdészeti munkák során a tél elmúltával kitisztították a vágásokat, a fát a depozitóriumokba hordták. Ebben az időben kezdett Kastel az erdők jövedelmezőségével foglalkozni, átszervezte a faeladást, vízi úton keresztül Prágába szállította a fát, ahol a puhafa öléért, 8 Ft-ot is megadtak, míg helyben ez csak 3 Ft-ért kelt el. Ezért a fadepozitóriumokat az erdőkőn megszüntetik, a fát azonnal az úsztatókhoz viszik, rövidebbre vágják, hogy a „a vízen való szállítást a fák hossza ne akadályozza", és mivel volt kereslet a fa iránt, nagyobb vágásokat tettek. Tehát nem feldolgozott, hanem csak nyersfát adtak el. Áprilisban megérkezett a francia herceg erdőmestere, aki a vadászokat és az erdőcsőszöket a szurkos fenyő (lucfenyő) ültetésére tanította. Változásokat kezdeményezett a csemetekertben, a botanikus kertet pedig gyakorlatilag felszámolta. "A faiskolákban lévő külső országbeli csemeték már jobbára eladattak" — írja Lakoszil — „és többé nem is cultiváltatnak" mert az erdőmester szerint az „afféle fanemeknek az ismerete nem szükséges a jágereknek", elegendő, ha csak nevezetesebbekkel ismerkednek meg, és az ott honos fák nevelésével foglalkoznak. Pedig a német és a cseh erdészeti tanintézeteknek és uradalmi erdészeti központoknak büszkesége volt az egzotikus fákat is tartalmazó arborétum, és Zanthiernek, a német erdészeti oktatás atyjának, az 1760-ban alakult első erdészeti magán tanintézet, a wernigerodei Meisterschule vezetőjének egyik legjelentősebb munkássága a külföldi, egzotikus fák németországi meghonosítása volt, és tanintézete elsősorban botanikus kertjéről volt híres.26 Festetics György sem osztotta a francia erdőmester nézeteit, a keszthelyi kastélyparkban és a georgikoni botanikus kertben idegen eredetű fafajták telepítését szorgalmazta, és 25 Uo. Prot. 1803 Ν 1169., 1237., 1289., Prot. 1804 Ν 26., 111., 169., 222., szurkos fenyő=lucfenyő. Ennek a fajtának a termesztését szorgalmazták a csáktornyai uradalomban. 26 Uo. Prot. 1804 Ν 337., 376., 725., 734., 1047.
