Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Magyar Eszter: A Keszthelyi Georgikon erdésziskolájának szakmai megalapozása. Egy magyar erdész tanulmányai a 19. század elején 1233
A KESZTHELYI GEORGIKON ERDÉSZISKOLÁJA 1243 ra fordított szorgalmában „dicséri, az ajándékot (amit végkielégítésére szántak) köszöni, és nagyon sajnálja, hogy az ifjú nem fejezte be nála tanulmányait és nem kaphatott bizonyítványt. A direkció azt válaszolja, hogy a jelölt visszahívásának más oka van, mint a meg sem említett nézeteltérés, hanem az, hogy a gróf „kilássa belőle, hogy két esztendei ottléte alatt eleget tett-e elvárásainak" azonkívül beteges szülei is látni kívánják. (Utóbbi igaz lehetett, mert apja, Lakoszil Ferenc vállusi vadász 1805-ben fia távollétében meghalt.) Ugyanakkor, a gróf „mivel a felőle való reménységében nem csalódott, az ifjút teljes örömmel visszaküldi", ha Kastel vállalja további oktatását, felszabadítását és az arról adandó bizonyságlevelet kiadja, úgyis csak azután „kívánná őt a gróf utaztatni". Lakoszil számára tehát az ügy kétszeresen is jól végződött. Folytathatja külföldi tanulmányait és a kihagyott időben lehetősége volt a híres magyar kamarai erdészeti tanintézetet és főúri erdőgazdaságokat meglátogatni.21 Tanulmányainak elvégzése és hazatérése után úgyis rászakadt az egész hitbizomány erdészetének megszervezése, és felügyelete, a saját vállusi-keszthelyi erdőkörzetének vezetése, az erdészeti számvitelhez, adminisztrációhoz szükséges „tabellák" kidolgozása és a georgiconi erdésziskolában történő tanítás, a tankönyvek és növényhatározók megírásával együtt. Evekig ki sem tehette a lábát a Festetics birtokokból. Az 1803. év első felét a hradek-liptóújvári kamarai uradalomban töltötte. Girsik János a magyar kincstári erdők prefektusának 1768-ban nyílt praktikáns iskoláját 1795 óta Franz Vizner von Morgenstern vezette szintén főprefektusi rangban. Az iskolának volt már külön csak tanítással foglalkozó erdészprofesszora Grünwald János személyében, és a gyakorlati oktatást Csekanetz Ferenc erdőtiszt is segítette. Az erdőuradalom gazdálkodását a már említett Geusau báró személyesen rendezte be, és a kamarai uradalmakba szívesen alkalmaztak itt végzett erdészeket. Ezekben az években a hradekliptóújvári erdészeti iskola vezetője azon munkálkodott, hogy az ország első állami erdészeti intézetét itt, és ne a Selmecbányái Bányászati Akadémiához kapcsolva nyissák meg, és ezért már a felsőfokú erdészeti tanintézet terve mellett egy erdészeti alsóbbrendű erdészeti népiskola tervét és tananyagát is kidolgozták. Az erdőuradalom csak részben kapcsolódott az iparhoz, a maluzsinai vasgyártás faigényét az itteni erdőkből szerezték be, a kohókat és a hozzájuk tartozó erdőket Lakoszil természetesen meglátogatta. Az uradalom elsősorban fakereskedelemre szakosodott, a Vágón, majd a Dunán keresztül a komáromi átrakodó központot érintve elsősorban a főváros, Pozsony és a délebbi Duna-menti országrész faigényeit látta el. Pest alatt a következő faátrakó hely Abonyban volt, ahonnan Fejér és Somogy megyékbe már tengelyen hordták az épületfát. Híres volt fafeldolgozása, fűrészüzemei, új, modern fűrészeket állítottak be az uradalomban. Hradekről jóformán csak feldolgozott fa került ki, elég csak az országszerte ismert hradeki deszkát említeni. (Geusau báró már az 1760-as évek végén hangsúlyozta, hogy gazdaságosabb a feldolgozott fával való kereskedelem, mint a nyers fa leúsztatása.) Az iskolában tanított erdészettudomány Lakoszil számára nem jelentett sok újdonságot, több tapasztalatot szerzett a fejlett faiparból. Mindenesetre májusban azt írta, hogy az iskolába már nem jár 21 Uo. Prot. 1802 Ν 1093, 1291.
