Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Szakály Orsolya: A brit-magyar kapcsolatok egy ismeretlen fejezete: báró Vay Miklós londoni küldetése 1790-ben 1207
1230 SZAKÁLY ORSOLYA őszinte óhaj és talán azért „gyarapszik" a Magyar Királyság lakossága a tárgyalások során folyamatosan (a végső számadat tíz millió), hogy ezzel is vonzóbbnak tüntesse fel a magyar piacot a britek számára. Meglepő mozzanat, hogy a magyar mozgalom belpolitikai programja is górcső alá kerül. Ebből világosan kiderül, hogy a politikai jogokat nem akarják kiterjeszteni — ez elvben is csak igen hosszú távon kívánatos. A záróbekezdésben az emberiség érdekének emlegetése szabadkőműves gyökerekre vezethető vissza. Arról már szóltunk, hogy a magyar mozgalomban meghatározó szerepe volt a szabadkőművességnek. Ezt támasztja alá, hogy Vay Miklós 1776-tól a bécsi „Koronázott Reményhez" páholy tagja volt, és ide járt később Véghelyi István is.6 9 Még egy fontos tényezőről kell szót ejtenünk: a vallásról. A Banks-iratokban többször is felmerült az a kérdés, hogy hogyan fogadna el egy protestáns uralkodót egy többségében katolikus ország. Ezt Vay azzal az érveléssel intézi el, hogy a magyarok fele úgyis protestáns és a brit herceg, illetve Nagy-Britannia, Magyarországon akkora tiszteletnek örvend, hogy ha az uralkodó betartja a magyar törvényeket, akkor a valláskülönbség nem okozhat gondot. Ezzel Vay azonban még a magyar ügyekben járatlan Bankst sem győzte meg, aki nem is tudta, hogy Vay a magyarországi protestánsok számát erősen eltúlozta. A külföldi tárgyalások magyar résztvevőinek valóban nem okozott gondott ez a kérdés, mert túlnyomó többségükben maguk is protestánsok voltak. Igaz volt ez a Vay testvérekre, Podmaniczky Józsefre, ócsai Balogh Péterre és Berzeviczy Gergelyre — csak hogy a legfontosabb személyeket említsük. Hogy a katolikus többség mit szólt volna egy protestáns királyjelölthöz az sosem derült ki, hiszen erre a kísérletre nem került sor. Ezzel a június végi dokumentummal zárult ugyanis Vay politikai küldetése. A brit álláspontot ismerve már azt is nagy eredménynek kell tekintenünk, hogy magyar küldöttként kétszer is találkozott a miniszterelnökkel. A belga ügyekben 1789 őszén Londonba látogató Orléans-i Fülöp hercegnek még határozottabb elutasításban volt része.7 0 Vay szerencséjére a londoni események nem kerültek Reviczky követ tudomására. Reviczky jelentései 1790 márciusa és júliusa között a Habsburg-brit közeledés lehetőségeiről, a németalföldi helyzetről, a török háború befejezésére tett brit kísérletekről, majd mind inkább a brit-spanyol ellentétről tudósítottak. A poroszok elsősorban a törökkel kötött szerződés révén kerültek szóba. Katonai előkészületeikre csak egyszer, április 5-én utalt a követ azzal, hogy a poroszok Galíciában is szervezkednek, ami kiváltotta a britek rosszallását.7 1 Vay Miklós iratai között saját küldetésének nincs nyoma, személyes megnyilvánulásaiban is bölcsen hallgatott életének erről az epizódjáról. Nem tud-69 Abafi L.\ A szabadkőművesség i. m. 119. és 140. A többiekről korábban már szóltunk. 70 Éva H. Balázs: Hungary and the Habsburgs, 1765-1800. An Experiment in Enlightened Ansolutism. Budapest 1997. 261-265. és Comte Carton de Wiart: La candidature de Philippe d'Orléans r la souveraineté des provinces belguiques en 1789 et 1790. (Académie royale de Belgique. Classe des lettres et des sciences morales et politiques. Mémoires 2. Serie XV1II/7) Brüssel 1924. 71 Reviczky követ jelentései Kaunitz államkancellárhoz. London, 1790. január l-jétől június 29-ig: ÖStA Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Staatskanzlei, Staatenabteilung - England, 1789-1790. Kt. 127. fol. 1-48.
