Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131
KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 1161 ta meg magát, értesítette a császárt, hogy a felesége hozományát és kamatra felvett kölcsönt négy birtok megvásárlásába fektette, melynek szerény jövedelméből tengeti életét.337 Érdekes, hogy a busásan díjazott legátusi évek után Dudithnak kölcsön felvételére volt szüksége, befektetése azonban jelzi, hogy előrelátóan gondoskodni szeretett volna megélhetéséről arra az esetre is, ha a császári kegy véglegesen elfordulna tőle. Bár a császár végül is rendelkezett járandóságáról (és a Magyar Kamara sem szűnt meg fizetni), ez a többször csak éves késéssel kifizetett penzió minden valószínűség szerint nem elégítette ki igényeit. Ezt jelzi, hogy a Lengyelországban felhalmozott adóssága miatt egy bizonyos Throphilus Piaicher 1581-ben kérvénnyel fordult az udvarhoz: állítása szerint Dudith a kamatokkal együtt 15000 guldennel tartozott neki.33 8 A paskovi birtokok megszerzése Dudith életének egyik merész lépése volt. A Brutus János által paradicsomiként lefestett uradalom összesen 25000 forintjába került, melyet csak kétévi szorgalmas kérvényezés révén sikerült összeszednie, jóllehet a birtokba már az elején beleült. Ehhez szüksége volt arra a 7000 forintra, melyet a lengyel mágnások lekenyerezésére a választási kampány idején a saját pénzéből elköltött, valamint Rudolf 6000 forintos honoráriumára.339 Mire sikerült a vételárat leszurkolnia (sőt még ezen felül is maradt pénze) a paskovi magányt már alig viselte, és elhatározta, hogy túlad a birtokon.34 0 Jordán Tamásnak keserűen számolt be róla, hogy vevője mennyire kihasználta jóhiszeműségét, és végül milyen rossz üzletet kötött: „balsorsomra, vagy inkább balgaságomban ilyen ügyekben mindig csak kárt vallok".34 1 Az „üzlethez nem értő humanista" azonban, úgy tűnik, a sarkára állt, és kiváló feltételekkel helyezte el az eladásból származó jövedelmét annál, aki leginkább rászorult: a császárnál. Rudolf, ha nehezen is, de belement abba, hogy a 24000 talléros kölcsönért a szokásosnál magasabb, 8%-os kamatokat fizessen, sőt ezen felül még 3000 tallér honoráriumot is, és mindezt a boroszlói vámbevételekből biztosítsa. Dudithnak egy boroszlói császári intézmény („Ambthaus") épületének megvásárlására benyújtott folyamodványát viszont elutasította.34 2 A kölcsön ellenére maradt 337 Dudith levele Miksának. Dudith·. Epistulae, i. m. Vol. 2. 34-37, kül. a 3. és 6. jegyzet. (1568. febr. 6.) Lásd még Szczucki: Ars dissimulandi, i. m. 128. 338 ÖStA FHKA Prot. 1581 Exp (No. 364), f. 304. 339 A tartozás kifizetéséről még Miksa biztosította (ÖStA FHKA GB 315 (1575-77), f. 363, 364). A honoráriumról lásd a következő dokumentumokat: FHKA Prot. 1576 Reg (No. 327), f. 362; GB 315 (1575-77), f. 350, 364, 501; Gedenkbücher Öst. 128 (1575-76), f. 576.; Prot. 1577 Exp (No. 331), f. 123; Prot. 1577 Reg (No. 334), f. 121; 1577 Reg (No. 334), f. 212, 274. 340 Mint láthattuk, még lelkész fogadására is maradt pénze, majd később egy boroszlói ház vásárlására. (Lásd Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 6. 136) 341 „Eo enim sum fato aut ita potius fatuus ut semper in hoc genere detrimentum capiam." Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 6. 206-209. (1579. márc. 24.) 342 A kölcsönről az első híradást lásd ÖStA FHKA Prot. 1579 Exp (No. 350), f. 153, 263; 1579 Reg (No. 354), f. 113. További idevonatkozó dokumentumok: FHKA Prot. 1579 Reg (No. 354), f. 190; 1579 Exp (No. 350), f. 295 and see f. 306; 1579 Reg (No. 354), f. 217; 1579 Reg (No. 354), f. 257; 1579 Exp (No. 350), f. 355 and see f. 415; GB 316 (1578-79), f. 428; Hoffinanz Österreich, RN 31, f. 400 és 345.. (Sept.); GB 316 (1578-79), ff. 426-428; Prot. 1579 Reg (No. 354), f. 275; 1579 Exp (No. 350), f. 462, Id. még 431, 435; GB 316 (1578-79), ff. 426-428. és Prot. 1579 Reg (No. 354), f. 341. Ide vonatkozóan lásd Rudolf eddig ismeretlen leveleit Dudithnak: FHKA Hoffinanz Österreich, RN 31, f. 341. (Sept.) vagy GB 316 (1578-79), f. 424; GB 316 (1578-79), ff. 532-533. (1579. szept. 23, ill. dec. 17.). Továbbá Dudith Rudolfnak: Dudith: Epistulae, i. m. Vol. 6. 246, 255-258.
