Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131
KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 1155 Zsámboky fontosságát igazoló, a karrierje tetőpontján megírt beszéd kontrasztjában különösen fájdalmasnak tűnhetett pár évvel később a bécsi udvarnokok marginalizálódása Rudolf hatalomra kerülésével: í r Az udvarnokok helyzete nyomorúságos!" (Res est misera aulicorum!) - kiáltott fel Zsámboky Cratónak írt levelében, melyben arról panaszkodott, hogy mennyire elvesztették befolyásukat a birodalmi kancellárokra. Egy bizonyos wittenbergi jogász (valószínűleg szerzői jogi) beadványának ügyében még a titkos tanácsos Wolfgang Rumpf is megígérte, hogy segít, de az udvari történész meg volt róla győződve, hogy néhány hivatalnok lefizetése nélkül, ennek nem lesz hatása: „mint azt tudod, a kancellárok és titkárok jobban törődnek a pénzzel, mint a könyvekkel" -panaszkodott nem egészen jogosan Cratónak, utalva arra, hogy a legfelsőbb körökbe azért még mindig volt bejárása.306 Említettük már az udvari kamarás Dietrichsteinhez fűződő viszonyát, de úgy tűnik, Zsámboky még Ernő főherceg bizalmát is őrizte, amint erre a már említett Batthyány Boldizsárhoz írt levél utal: „az Camera dolgát enis sollicitalom, az comissarius relatiot Gall ma addya be az Herzognek, merth zoltham vele, es fogada mynden baratsagath."307 Amikor a bázeli nyomdász, Eusebius Episcopus többszöri felszólításra sem adta vissza kódexeit, Zsámboky császári mandátummal fenyegette meg.308 Zsámbokynak mégis a leggyakrabban a fizetése és a kézirateladásból származó bevétele miatt kellett Ernőhöz és Rudolfhoz sürgető levelekkel fordulni. A két magyarországi humanista udvari szolgálatának vége nem tűnik egyértelműen „happy end"-nek. Ez különösen igaznak tűnik a Bécsben ragadt udvari történész esetében. Zsámboky elsősorban a bécsi vallási-politikai klíma megváltozására panaszkodott, de érezhetően zavarta Bécs általános marginalizálódása is. Dudith sem érezte magát kiválóan Boroszlóban, mégpedig ő sem elsősorban a város szigorúan lutheránus jellege miatt. Mindkettőjüknek hiányzott egy nagyobb humanista központ pezsgése, Zsámbokynak pedig mindenek előtt egy humanista nyomdász közelsége.30 9 Dudith leveleinek élete végéig egyik állandóan visszatérő témája az intellektuális magányra való panasz, melyet egy méltó tudóstárs Boroszlóba invitálásával próbált orvosolni. Legfőbb vigaszát az a néhány tudós vendég jelentette, akit sikerült hosszabb időre magához vonzania (köztük elsősorban Henry és Thomas Savile, Johann Praetorius és Quirinus Reuter). Elete vége felé a két humanista udvarnok egyre leplezetlenebbül a saját érdekeinek érvényesítésére törekedett a császárral szemben. Ez különösen ki fog tűnni a következő részből, mely e törekvésük anyagi vonzatait tárgyalja. 306 „Nam sis, quae Cancellarii sit et notariorum conditio, qui τα χρήματα ου βιβλία curant, praesertim Exactor et Quaestor unguetur." Gerstinger: Die Briefe des Johannes Sambucus, i. m. 240. (1578. máj. 20.) 3"' Lásd Batthyány Boldizsárhoz írt idézett levelét. (Ritoókné: Zsámboky János levelei Batthyány Boldizsárhoz, i. m. 214.) Nem ismerjük Ernő irányába tett gesztusait, de biztosra vehetjük, hogy voltak ilyenek. Ernőnek, aki az első körben indult a lengyel királyválasztáson, elkészítette Lengyelország térképét, arra az estre, ha nyerne. Lásd Abraham Orteliusnak írt 1573. szeptember 2-i levelét. Abrahami Ortelii... epistulae, i. m. 105. 308 Gerstinger: Die Briefe des Johannes Sambucus, i. m. 268. (1582. nov. 1.) 309 Voltak időszakok, amikor Dudith még az egyáltalán nem liberális Párizst is előnyben részesítette volna Boroszlóval szemben. (Lásd 20. jegyzet.)
