Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131
KÉT MAGYARORSZÁGI HUMANISTA: DUDITH ANDRÁS ÉS ZSÁMBOKY JÁNOS 1143 feltételezett.24 3 A kisnemesség szerepének lebecsülésében pedig nem volt egyedül: sem a császár, sem tanácsosai nem látták, hogy a lengyel trónöröklés kérdését ők fogják eldönteni. Dudith megtette, ami tőle telt, és nem rajta múlt, hogy a lengyel trónt nem sikerült megszerezni, és ezáltal udvari pályafutása sem döntött korábbi csúcsokat. Annyit mégis elért, hogy személye politikailag rehabilitálódott, hogy Miksa hamarosan bekövetkező halála előtt mégsem feledkezett meg teljesen róla, és hogy szolgálataira a későbbiekben Rudolf is számított, jóllehet a lengyel földről kiűzetett követ már csak másodrendű informátorként jöhetett szóba. A korban töretlenül sikeres udvari szolgálatot teljesítő humanisták Dudith és Zsámboky pályafutásának második szakasza több kudarcélményt is tartogatott számukra. Mindketten kikerültek a fő sodrásból, jóllehet Dudith a történelmi szerencsének köszönhetően közel jutott egy diplomáciai siker eléréséhez. A kudarcok hátterében azonban gyökeresen eltérő történetek állnak. Míg Dudith elsősorban a maga ásta veremből próbált kikecmeregni, Zsámboky az udvari versengésben maradt alul, melyért patrónusi támogatottságának meggyöngülése volt elsősorban felelős. Dudithtal éppen fordítva történt: mint látni fogjuk, felszínen maradásában fontos szerepet kaptak patrónusai. Dudith pályafutásának válságosabb időszakait a történetírás többé-kevésbé elhallgatta, Zsámboky esetében viszont túlhangsúlyozta. Ennek oka részben, hogy a személyes tényezőknek korábban túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítottak. Zsámboky kudarcélményei sem Blotius mesterkedéseihez, sem pedig Miksával való kapcsolatának meggyengüléséhez nem köthetők. Ugyanakkor Dudith udvari szolgálatban maradása sem feltétlen a Miksával érzett szellemi közösségnek tudható be. Ezek a történetek e személyes tényezők kizárásával is megírhatók, bár tagadhatatlan, hogy szerepet játszottak bennük. Fontosabbnak tűnik azonban Dudith és Zsámboky udvari támogatottságának kérdése, melyre érdemes külön kitérni. A patrónusok szerepe Dudith és Zsámboky pályafutásában Howard Louthan Miksa udvarának irénikus szelleméről szóló könyvében megállapítja, hogy a „sikeres udvari karrier általában két tényezőn múlott. Az udvarnok elsősorban egy olyan politikai, játékos volt, aki tudta, hogyan kell a kapcsolatok bonyolult hálóját szőni, hiszen a patrónusok támogatásának alapvető szerepe volt a császári kegy megszerzésében és megtartásában. Továbbá, az udvaronc, patrónusai jóakaratának megtartása és az ellenséges támadások elhárítása érdekében, megtanult tudatos stratégiák szerint cselekedni és beszélni."24 * Sejthetjük, hogy sem az ifjabb Liszthi János által „legnagyobb intrikus"-nak titulált Zsámboky, sem a lengyel arisztokrácia zavaros viszonyaiban is kiigazodó Dudith nem volt tehetségtelen „politikai játékos". Mindketten komoly erőfeszítéseket tettek patrónusi kapcsolataik ápolására, és új kapcsolatok 243 Ugyanezt Szabó András kevésbé pozitívan látja. Szabó: Humanista vagy diplomata, i. m. 21-22. 244 Louthan·. The Quest for Compromise, i. m. 53.
