Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Almási Gábor: Két magyarországi humanista a császári udvar szolgálatában a 16. században: Dudith András és Zsámboky János (II. rész) 1131
1140 ALMÁSI GÁBOR tikus akaratával.22 9 Sajnos Elias Corvinus véleményét nem ismerjük, de Paulus Fabritius éppen ellenkezőjét állította, mint újdonsült kollégája, Blotius. Úgy gondolta, indokolatlan Zsámboky sírverseivel ennyit foglalkozni, amikor egyáltalán nincsenek veszéllyel sem a vallásra, sem a törvényes rendre. Nem ártanának a szerző hírnevének sem, ha megjelennének. Ο személyesen igen nagy élvezettel olvasta ezeket az írásokat, melyek a legtisztább módon törekednek az antikvitás imitálására.230 Valóban nehéz megmondani, mi miatt köthettek bele Zsámboky verseibe, ha csak nem irénikus hangnemük zavarta a hatalom új képviselőit. Ha emiatt történt, és nem kizárólag az udvari vetélkedés rovására írható az eset, akkor ez mindenképpen intő jel lehetett számára, hogy új szelek fújnak. Bármilyen okból kifolyólag, Zsámbokynak ismét csak tapasztalnia kellett, hogy udvari befolyásának komoly korlátai vannak, sőt immár egy temetési megemlékezés körüli versengésben is könnyen támadhatóvá lehet válni. Vigasztalására szolgálhatott, hogy nem volt egyedül. A befolyásos titkos tanácsos, az Udvari Kamara elnöke, Reichart Streun von Schwarzenau történész sírversei kéziratban maradtak, és a szintén protestáns történetíró, teológus, David Chytraeus — aki Miksa egyik legfőbb tanácsadója volt az alsó-ausztriai rendek vallási vitáinak rendezésében — csak fedőnév alatt merte kiadni halotti beszédét.231 A két incidens kapcsán mindenképpen túlzás válságról beszélni Zsámboky karrierjében. Ellentétben Dudith esetével a császári bizalom nem ingott meg benne (Rudolfé sem), legfeljebb kevesebb figyelmet kapott, mint korábban. Történészi hivatását, kiadói, humanista tevékenységét azonban továbbra is zavartalanul folytathatta, azt pedig látni fogjuk, hogy évjáradékának késleltetése még csak patrónusi támogatottságának csökkenésével sem hozható összefüggésbe. Mégis le kell szögezni, hogy a későbbiek során nem akadt olyan helyzet (és Zsámboky sem törekedett ennek megteremtésére), melyben szolgálatával újfent bizonyíthatott volna, vagy más módon ismét helyzetbe hozhatta volna magát. Elete hátralevő részében tett gesztusai, tettei, a status quo megőrzését szolgálták. Dudithnak több szerencséje volt: a lengyel interregnumnak hála még két-három évre újból reflektorfénybe került, és nem rajta múlt, hogy nem sikerült ennél jóval többet elérnie. Érdemes ismertetni ezeknek az izgalmas éveknek az eseményeit.23 2 229 Blotius levele Fabritiusnak és Corvinusnak. ÖNB Cod. S.N. 362, f. lrv . (1576. dec. 1.) 230 Fabritius levele Blotiusnak és Corvinusnak. ÖNB Cod. 9737zl5, f. 224. (1576. dec. 4.) 231 Vocelka, M.: Die Begräbrnisfeierlichkeiten, i. m. 131. A lutheránus Streun római feliratok stílusában készített halotti verseket. (ÖNB Cod. 7249, ff. 266-68, 275). Streunról lásd Grossman, Κ.: Ein österreichischer Gelehrter aus der Zeit der Renaissance. Jahrbuch für Landeskunde von Niederösterreich 20 (1927/2), 1-37. Chytraeusról újabban több tanulmánykötet is megjelent: David und Nathan Chytraeus: Humanismus im konfessionalen Zeitalter. Hrgb. von Glaser, K-Η. - Lietz, Η. - Rhein, S. Ubstadt-Weiher, 1993; David Chytraeus (1530-1600): norddeutscher Humanismus in Europa: Beiträge zum Wirken des Kraichgauer Gelehrten. Hrgb. von Glaser, K-H. - Steffen. S. Ubstadt-Weiher, 2000. 232 A lengyel királyválasztásról lásd: Augustynowitz, Christoph: Die Kandidaten und Interessen des Hauses Habsburg in Polen-Litauen während des Zweiten Interregnums 1574-1576. Wien, 2001; Szádeczky Lajos: Báthory István (erdélyi fejedelem) lengyel királlyá választása. Budapest, 1887; Szabó: Humanista vagy diplomata, i. m. 17-21; Fichtner: Emperor Maximilian, i. m. 202-205; Beydilli, Kemal: Die polnischen Königswahlen und Interregnen von 1572 und 1576 im Lichte osmanischer Archivalien. München, 1976.
