Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Khavanova; Olga: Az apai érdemeket a fiúkban jutalmazni Az iskoláztatás privilégiuma Mária Terézia uralkodása idején 1105
1120 OLGA KHAVANOVA 1780-1782/83-ban szerepeltek a váci Terézia-kollégium hivatalos névlistájában (talán mint fizető tanulók).64 Ezután 1783-ban, a kiváltságos iskolák teljes rendszerének felszámolása és az ösztöndíj alapok megreformálása idején veszik fel mindkét ifjút a nagyobb elismertséggel bíró budai Terézia-akadémiára.6 5 Mivel a jutalom mértékét az érdemek nagysága határozta meg, olyan benyomás alakul ki bennünk, hogy az érdemeket „mérlegre lehetett tenni" vagy „mérni" lehetett annak érdekében, hogy meghatározhassák, elegendőek-e az igényelt kegyességre. Az állam felülről erőltette rá a társadalomra az egyetemes és kötelező normákat, rangtáblázatok, a tisztségek betöltésére vonatkozó utasítások, illetve mindenféle igazolások és igazolványok formájában. A nemesség aktívan részt vett a társadalmi élet „normalizációjának" folyamatában, aggodalommal sorolva fel az ilyen vagy olyan uralkodói jótéteményekre vonatkozó jogait, és ott, ahol kellett, dokumentumokkal támasztotta alá őket.6 6 A szolgálatért cserébe kapott uralkodói kegyesség és a keletkezett hátrányok megtérítése az uralkodó bőkezűsége által, nyilvánvaló azokban az esetekben, amikor az ösztöndíjakat a fogságba esett, megsebesült vagy rokkant, a reguláris hadseregben vagy a nemesi felkelésben szolgált tisztek fiainak adományozzák. 1775-ben a Helytartótanács felhívta a figyelmet Simanovich Klára özvegy folyamodványára, aki azt kérte, hogy vegyék fel fiát (Józsefet) a nagyszombati királyi-érseki konviktusba, „figyelembe véve apjának 37 évi hűséges szolgálatát békében és háborúban, továbbá a Haza ellenségein általa ejtett sok sebet, amit az eredetiben csatolt igazolás tanúsít."6 7 Az uralkodói kegyesség persze nem lehetett nagyobb az érdemeknél. 1779-ben a királyi ösztöndíjakra jelentkezők — Magyar Kancellária általjavasolt — jegyzékébe vették Bruderlein Jánost, a 16 szepesi város egyik hivatalnokát, akinek tíz kiskorú gyermeke volt, és akinek a magyar hatóságok azt javasolták, hogy Tódor fiát küldje Nagyszombatra, Lőcsére vagy Budára. Mária Terézia saját kezűleg írta a felterjesztés szélére: „Egy-két fiának ösztöndíjára érdemes."68 Másként fogalmazva: a hivatalnoknak az uralkodónő előtt szerzett érdemeit ebben az esetben az ösztöndíjak mennyiségével mérték; lehet, hogy egynél több, de inkább háromnál kevesebb. Ugyanígy járt 1777-ben a Magyar Kancellária már említett regisztrátora, Vass Mihály, aki tovább „hajszolta" a királyi ösztöndíjakat gyerekeinek. Ekkor azt kérte, hogy mindjárt két gyermekét vegyék fel az újonnan létrehozott budai Terézia-akadémiára. A lapszélre írt lakonikus rezolúció így hangzott: „az egyiket".6 9 Az uralkodói kegy ugyanakkor nem hagyott cserben senkit, aki arra valóban érdemessé vált. Szintén 1777-ben, amikor a császárnő döntést hozott a felvételi kérelmekről ebbe a nemrég megnyitott, de nemesi körökben élénk visszhangot kiváltó tanintézménybe, a következő határozatot jegyezte le: „Mindegyik udvari tanácsos egyik fiát, Ur-64 Ratio studiorum Collegii Regii Theresiani Vaciensis. Vác, 1780, ill. Classes Nobilium Collegii Regii Theresiani Vaciensis. Vác, 1783. 65 MOL A 39 5930/1779, 9774, 12555/1783. 66 Vö. Smith, J. M.: The Culture of Merit i. m. 176-180. 67 MOL A 39 4667/1775. 68 Uo. 5930/1779. 69 Uo. 5396/1777.
