Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Khavanova; Olga: Az apai érdemeket a fiúkban jutalmazni Az iskoláztatás privilégiuma Mária Terézia uralkodása idején 1105
1118 OLGA KHAVANOVA konviktusba, azon az alapon, hogy elhunyt férjének nagyapja sokáig szolgált a Magyar Kancellárián.5 8 Ugyanúgy, ahogy az egyes tisztségek kérelmezői, a szülők is megvonták rokonaik szolgálati éveinek mérlegét. Szalay Kata özvegy a következőket írta: „Figyelembe véve azokat az érdemeket, amelyeket Várady László, a Magyar Kamara valódi tanácsosa, és fia, János, a kamarai számvevőségi hivatal írnoka, továbbá az ő fia, Károly, a kamara kancelláriájának jegyzője, elhunyt férjem szereztek 84 éven át, 1677-től szolgálva az uralkodót, kegyeskedjenek felvételre javasolni egyik fiamat a váci Terézia-kollégiumba."5 9 Az ősöket hívták segítségül akkor is, amikor a folyamodó személyes érdemei nem bizonyultak elegendőnek. Például Ternyey István 1769-ben a következőket írta: „Nemesi címem ősi mivoltát azonnal be tudom bizonyítani Őfelsége első kérésére. Ami szolgálatom idejét illeti, mindössze két év múlva eléri a húsz évet,6 0 ezt a hátrányt azonban kompenzálhatja őseim kifogástalan katonai és polgári szolgálata, valamint az a körülmény is, hogy jelenleg a Ternyey család öt tagja szolgálja híven Őfelségét."6 1 A meritokrácia (amelyet a „méltók hatalmaként" lehetne magyarra fordítani) a modern társadalomtudományokban a társadalmi berendezkedés elveit leíró terminus, amely a siker elérésében a döntő jelentőséget az individuum személyes tulajdonságainak, tudásának, készségeinek és képességeinek tulajdonítja. A teréziánus korszakban más sajátsággal bíró meritokrácia felvirágzása következett be: a szülői érdemek öröklésének elve, az ezzel járó jogosultsággal a jutalomra. Az uralkodóházhoz való hűség nemcsak gyorsan megszerezhető előnyökkel kecsegtetett, hanem lehetővé tette egy jobb jövő biztosítását a gyerekek és az unokák számára, hiszen az uralkodó előtt szerzett érdemek, mint egy hosszú távú befektetés a megtérülő jutalékkal, nem értéktelenedhettek el. A királyi ösztöndíjak legfőbb kedvezményezettjévé és aktív kérelmezőjévé a szolgálónemesség vált, és azon belül is különösen a vármegyékben némi politikai súllyal rendelkező családok. Ók elég befolyásosak voltak ahhoz, hogy a helyi közigazgatás szerveiben nemzedékről nemzedékre bizonyos tisztségeket foglaljanak el, és fiaikat a központi szervekbe delegálják. Mindenki másnál érdekeltebbek voltak a vezető pozíciók megőrzésében egy olyan társadalomban, ahol a hatalom hivatalnoki karának szakmai felkészültségét egyre súlyosabb követelmények szabták meg. Eleinte éppen nekik szánták a bátaszéki ösztöndíjakat a bécsi Teréziánumba, s éppen az ő gyerekeiket vették fel a legszívesebben a magyar testőrségbe és az ismét megnyitott szenei vagy váci kollégiumokba. Bécsben úgy vélték ugyanis, hogy a saját vármegyéikbe visszatérve, az évszázados hagyomány értelmében a családjaik által „birtokolt" és erősített tisztségeket elfoglalva, vagy a központi hivatalokban vállalva szolgálatot, ők fogják megszabni a szolgálónemesség átlagos képzettségi, szintjét, és ők lesznek az 58 MOL C 67, Helytartótanácsi Levéltár, A Magyar Királyi Helytartótanács regisztratúrája, Departamentum litterario-politicum (a továbbiakban C 67), 1780, Universitas Budensis Fasc. 12. Nr. 8. [182. es.] 59 ÖStA H KA UC Fasc. 41. 787. Nr. 82, ex Oct. 1769. fol. 326. 60 Ebben és hasonló esetekben a kérelmezőtől megkövetelt szolgálati idő 20 év volt. 61 ÖStA H KA UC Fasc. 41. 787. Nr. 82, ex Oct. 1769. fol. 328.
