Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Khavanova; Olga: Az apai érdemeket a fiúkban jutalmazni Az iskoláztatás privilégiuma Mária Terézia uralkodása idején 1105
1114 OLGA KHAVANOVA lyen gyakran és mennyire nem szokványos kontextusbein került szóba. Johann Heinrich Gottlob von Justi német közgazdász, akit 1751-ben meghívtak, hogy tanítson a bécsi Teréziánumban, megjegyezte: „Ausztriában teljesen bevett szokás, hogy az Őfelségéhez intézett kérvényekben a saját érdemeikre hivatkoznak. A tisztségért folyamodók, még azok is, akik valamikor csak egy évet voltak gyakorlaton egy ügyvédnél, nem másnak nevezik ezt, mint az adott munkájuk során szerzett érdemeknek (Meriten). Kétségtelen, hogy itt másfajta érdemekre (Verdiensten) gondolnak, mint az a jelentés, amelyet mi rendszerint ennek a szónak tulajdonítunk."41 Justi iróniája nyilvánvaló: az ügyvéd mellett eltöltött egy év, a tudástól függetlenül, valamint a munka minőségével és az elért eredményekkel való összefüggés nélkül aligha jogosíthatta fel az illetőt arra, hogy új tisztségek „érdemes" kérvényezőjének tekintse magát. Milyen értelmet tulajdonítottak akkor a kortársak ennek a fogalomnak? Az összehasonlítás érdekében a legteljesebb és legtekintélyesebb 18. század közepi német magyarázó szótárhoz, Johann Heinrich Zedier nevezetes „Egyetemes lexikonához" fordulunk segítségért. A „Meriten/Verdiensten" fogalmát Samuel Pufendorf és Christian Tomasius természetjogi munkáira hivatkozva a következőképpen értelmezte: „Szélesebb értelemben ez egy morális cselekedet értékelése, ami abban áll, hogy az embert méltónak vélik a bíztatásra vagy az elmarasztalásra. [...] Különösen olyan cselekedetek végrehajtására vonatkozik, amelyekkel tetszeni akarunk a minket körülvevőknek. [...] Ilyen érdemek eléréséhez bizonyos tulajdonságokkal kell rendelkeznünk, s azzal a szándékkal, hogy valaki másnak szolgálatot teljesítsünk, úgy, hogy ez a valaki biztos legyen benne, hogy ezt a szolgálatot nem kényszerből tesszük, és a saját erőnkből hajtjuk végre."42 Az osztrák (és a vele sok hasonlóságot mutató magyar)' hivatalnoki kar 18. századi szakszókincsét még mindig nem vetették szisztematikus vizsgálat alá, ezért egyes rendszeresen használt fogalmak és állandósult klisék jelentését az általunk fellelt forrásokból megpróbáljuk empirikus úton megfejteni. Azok, akik éppen csak elkezdték szakmájuk művelését, valójában ritkán engedték meg maguknak, hogy „érdemeikkel" dicsekedjenek, mivel a veleszületett és a tanulmányok éveiben továbbfejlesztett jó képességeik egyelőre nem mutatkoztak teljes egészükben, és nem kaptak társadalmi elismerést. A szolgálat, illetve az érdem között ugyanakkor kétségtelenül létezett kapcsolat: a német nyelvben a „Verdienst" főnevet a „dienen" igéből képezték. Azok, akik nem egy évtizedet szenteltek a szolgálatnak, megalapozottan vélték magukat „érdemesnek". Ebben a kontextusban az „érdemek" azonosak voltak a „megszolgált évekkel". Hatos Ferenc, a Helytartótanács hivatalnoka 1758-ban a következőket írta: „Figyelembe véve itt, a hivatalban hűségesen és szorgalmasan eltöltött 16 éves szolgálati időmet, és ez idő alatt szerzett érdemeimet, kérem, hogy legyen kegyes ajánlani engem, magyarul és németül tökéletesen tudó, szlávul 41 Johann Heinrich Gottlob von Justi: Anweisung zu einer guten deutschen Schreibart und allen in dem Geschafften und Rechtsachen vorfallenden schriftlichen Ausarbeitungen zu welchen Ende allenthalben wohlausgearbeitete Proben und Beyspiele beygefüget werden. Wien 1774. 207. 42 Johann Heinrich Zedier·. Grosses Volständiges Universal-Lexikon aller Wissenschaften und Künste. Bd. 46. Leipzig-Halle 1746. 335.
