Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Khavanova; Olga: Az apai érdemeket a fiúkban jutalmazni Az iskoláztatás privilégiuma Mária Terézia uralkodása idején 1105
1106 OLGA KHAVANOVA nak tekintette, és először vállalta magára a felelősséget mindkét nem, az összes nemzetiség és felekezet oktatásának szervezeti formájáért és tartalmáért.6 Mária Terézia uralkodásának éveiben azonban kevésbé ismert, de talán nem kevésbé fontos változások történtek a kizárólag a nemesek számára fenntartott, kiváltságos oktatási intézmények rendszerében is. A bécsi udvar „fegyelmező" politikájának a monarchia elitjei7 és különösen a magyar nemesség vonatkozásában iskolaügyi dimenziója is volt. Eben a kontextusban vizsgálva az iskolát, a társadalmat is érintő átalakulások — amelyek a hivatali apparátus szakmai színvonalára vonatkozó követelmények emelésével, valamint a meritokratikus elveknek az ideológiában és a kormányzati gyakorlatban történő fokozatos meghonosításával voltak összhangban — arra engednek következtetni, hogy Mária Terézia korában az oktatásban való részvétel rendjének megváltoztatása a szociálpolitika hatékony eszközévé vált. Az oktatás presztízse és minősége szempontjából a német lovagi akadémiákkal8 összehasonlítható nemesi iskolák megnyitása a Habsburg-ház tartományaiban jelentős késéssel, csak a 18. század közepén indult meg, nevezetesen akkor, amikor Németországban a nemesek szakmai felkészítését társadalmi feladataik teljesítésére a hallei és göttingeni reformált egyetemek már sikerrel végezték.9 Éppen későbbi megalakulásuk miatt a monarchia kiváltságos oktatási intézményeire hárult az a bonyolult feladat, hogy a bécsi udvar reformprogramját támogatni kész, és azt a hatalom minden szintjén véghezvinni képes elit új nemzedékeit képezzék ki. A felvilágosodás ideológusainak elgondolása szerint az oktatási intézményeknek az alapiskolától az egyetemig egy új típusú állampolgárt (Mitbürger) kellett felnevelniük, aki tudatosan választja hivatásának azt, hogy a társadalom hasznára váljon, és annak boldogulását szolgálja. A neves osztrák jogász, Joseph von Sonnenfels szavaival élve: „A Haza iránti szeretet azon a tevékeny kötődésen keresztül nyilvánul meg, amelynek forrása az individuum haszna és a szülőföld felvirágoztatása közötti tartós és eltéphetetlen kapcsolat."10 A történeti szakirodalomban hagyományosan „modernizációnak" nevezett gyökeres átalakítások szükségessége a társadalomban, illetve a társadalom gazdasági és politikai rendszerében éppen az oktatást — amelynek tartalmát 6 Az iskolareform összehasonlítására Poroszországban és a Habsburg Monarchiában 1. James Melton van Horn: Origins of Compulsory Schooling in Prussia and Austria. Cambridge 1988. A lengyelországi iskolareformra 1. Stanislaw Liptak: Zur Praxis von Erziehung und Wissenschaft: Wandlungen im polnischen Schulwesen im 18. Jahrhundert. In: Formen der europäischen Aufklärung. Untersuchungen zur Situation von Christentum, Bildung und Wissenschaft im 18. Jahrhundert. Hrsg. F. Engel-Janosi, G. Klingenstein, H. Lutz. Wien 1976. 96-125. 7 Vö. újabban Karl Vocelka: Glanz und Untergang der höfischen Welt. Repräsentation, Reform und Reaktion im habsburgischen Vielvölkerstaat. (Osterreichische Geschichte, 1699-1815. Hrsg. Herwig Wolfram) Wien 2001. passim, különösen 307-313. 8 L. Norbert Conrads klasszikus munkáját. Norbert Conrads: Ritterakademien der frühen Neuzeit. Bildung als Standesprivileg im 16. ind 17. Jahrhundert. Göttingen 1982. 9 Notker Hammerstein: Jus und Historie. Ein Beitrag zur Geschichte des historichen Denkens an den deutschen Universitäten im späten 17. und im 18. Jahrhundert. Göttingen 1972; Uő: Aufklärung und katholisches Reich. Untersuchungen zur Universitätsreform und Politik katholischer Territorien des Heiligen Römischen Reichs deutscher Nation im 18. Jahrhundert. Berlin 1977; Uö: Die deutschen Universitäten im Zeitalter der Aufklärung. Zeitschrift für Historische Forschung 10. (1983) 73-89. 10 Joseph von Sonnenfels: Über die Liebe des Vaterlandes. Wien 1771. 13.
