Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Krász Lilla: „A mesterség szolgálatában" Felvilágosodás és „orvosi tudományok" a 18. századi Magyarországon 1065

ORVOSI TUDOMÁNYOK A 18. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1067 biográfiák, vagy egy-egy város, település egészségügyi viszonyait helytörténet­jelleggel tárgyaló munkák, a hazai orvosértelmiség rétegszerű, átfogó kutatá­sát, beleértve a másik oldal, vagyis az orvos szolgáltatásait igénybe vevő pácien­si kör elvárásainak feltárását azonban a magyar orvos- és társadalomtörténeti kutatások mindezidáig figyelmen kívül hagyták.4 Gyógyítók és gyógymódok - sokszínű „egészségügyi piac" a 18. századi Ma­gyarországon A 18. században működő orvosok tevékenységének, társadalmi felemelke­désének megértéséhez fontos magunk előtt látni azt a sokszínű, sokszereplős „egészségügyi piacot", melynek ők maguk is részei voltak (2. táblázat). A mun­kamegosztás, amely gyakorlatilag a középkor óta Európa-szerte a tanult orvo­sokat a gyógyítók többi rétegétől megkülönböztette, tárgyalt korszakunk végé­ig meghatározó. A tanult orvosok szerepe a konkrét, gyakorlati gyógyászatban az ún. cura internára, a betegségek belső, összetett gyógynövényalapú készít­ményekkel (composita) történő kezelésére és életmódtanácsadásra korlátozó­dott. Nem foglalkoztak a mai sebészet körébe tartozó esetekkel, nagyobb műté­ti beavatkozásokat sem végeztek. A cura externát, vagyis betegségek külsődle­ges kezelését a többi gyógyító, hivatalosan vagy nem hivatalosan működő speci­alista végezte, akik egyösszetevős egyszerű gyógyszereket (simplicia) is elren­delhettek. Ezt a rendet rögzítette a Habsburg birodalom valamennyi területé­re, így Magyarországra is érvényes, Mária Terézia által 1770-ben kiadott egész­ségügyi normatíva (Sanitätsnormativ) is: „(...) a sebészeknek és a gyógyszerék-Mittelalters und der frühen Neuzeit. Internationales Round-Table-Gespräch Krems an der Donau 7. Oktober 1996. Wien 1997. 39-53. A kutatások legújabb szempontrendszerét, az egyes gyógyító réte­gek által képviselt tudásanyag elsajátításának, alkalmazásának és nem utolsó sorban a laikus pacien­si körben történő terjesztésének módját, intézményeit és eszköztárát két nagyszabású tanulmánykö­tetben megjelent írások tárgyalják, 1. Eva Labouvie: Individuelle Körper. Zur Selbstwahrnehmung mit «Haut und Haar.. In: Entdeckung des Ich. Die Geschichte der Individualisierung vom Mittel­alter bis zur Gegenwart. Hrsg. Richard van Dülmen. Köln-Weimar-Wien 2001.; Michael Stolberg·. Frühneuzeitliche Heilkunst und ärztliche Autorität. In: Macht des Wissens. Die Entstehung der mo­dernen Wissensgesellschaft. Hrsg. Richard van Dülmen-Sina Rauschenbach. Köln-Weimar-Wien 2004. 111-130.; Silvia Serena Tschopp: Popularisierung gelehrten Wissens im 18. Jahrhundert. Institutionen und Medien. In: Uo. 469-490.; Bettina Wahrig·. Globale Strategien und lokale Takti­ken. Ärzte zwischen Macht und Wissenschaft 1750-1850. In: Uo. 655-680. 4 Fontos kiemelni egy biográfiát és egy monografikus feldolgozást: az irodalomtörténész Sü­kösd Mihály kiváló Weszprémi életrajzát és az erdélyi orvostörténész Spielmann József 16-19. száza­di erdélyi orvosokról szóló kötetét: Sükösd Mihály. Tudós Weszprémi István: Arckép a magyar felvi­lágosodás történetéből. Budapest 1958. és Spielmann József: A közjó szolgálatában. Bukarest 1976. Újabban Deáky Zita: A hivatalos és a hagyományos gyógyítás a magyar történeti forrásokban (Buda­pest 2002.) című könyvében történeti-néprajzi szempontból igen szemléletesen mutatja be a 18-20. században nyomtatásban megjelent orvosi szak- és felvilágosító jellegű írások nyomán a korszak egészségről-betegségről alkotott elképzelésit. Ugyancsak Deáky Zita szerkesztésében kerültek ki­adásra a 18-19. századi jelentősebb felső-magyarországi orvosi topográfiák: Felső-magyarországi or­vosi helyiratok. Történeti-néprajzi források a 18-19. századból. Szerk. Deáky Zita. Budapest 2004. Orvostörténészek kisebb tanulmányokban foglalkoztak a nagyszombati orvosi kar működésével, 1. például Duka-Zólyomi Norbertnek és Schultheisz Emilnek az Orvostörténeti Közleményekben az 1960-as évektől megjelent írásait. Újabban Sági Erzsébet gyógyszerész-orvostörténész Weza Gábor­ról, Magyarország első országos főorvosáról (protomedikus regni) jelentetett meg egy rövidebb tanul­mányt: Sági Erzsébet·. Weza Gábornak, Magyarország első protomedikusának élete és munkássága. Orvostörténeti Közlemények 178-181. (2002) 157-166.

Next

/
Oldalképek
Tartalom