Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Krász Lilla: „A mesterség szolgálatában" Felvilágosodás és „orvosi tudományok" a 18. századi Magyarországon 1065

TANULMÁNYOK Krász Lilla „A MESTERSÉG SZOLGÁLATÁBAN" Felvilágosodás és „orvosi tudományok" a 18. századi Magyarországon1 A 18. század a megújulás évszázada. Nagy változások következnek be a tudományokban is. Ekkor indul meg Európa-szerte az addig egységes művelődés és a tudományok szakosodása, amelynek nyomán új diszciplínák születnek. Az értelmiség számban jelentősen növekszik, specializálódik és szerepe is felértékelődik. Új jelenség, hogy az egyes értelmiségi rétegek között az összetartozástudat megerősödik, a különböző szakmák között intenzív párbeszéd alakul ki. A megváltozott társadalmi igények hatására körvonalazódik az a modern értelmiségi réteg, amelynek tagjai szűkebb, de elmélyültebb tudást igénylő feladatok elvégzésre szakosodnak (mérnök, közgazdász, botanikus stb.). Ebben a folyamatban különösen fontos és látványos az orvosok szerepe. A 18. század második felében — nagyjából egyidejűleg — többé-kevésbé felvilágosult reformokat propagáló új típusú „gondoskodó*államokban", Angliától Franciaországon keresztül a Habsburg birodalomig, átgondolt állami egészségpolitikai koncepciók keretében megindult — orvostörténészek által bevezetett műszóval élve — a társadalom medikalizációja. Ezt a törekvést segítette az állami ellenőrzés, normatív szabályozás és szakszerűsítés révén. A közjó szolgálatát hangsúlyozó központi hatalmak az akadémikus orvosok támogatásával előbb megkérdőjelezték a népi gyógyítás módszereit és eszközeit, majd rendeleti úton a képzetlen, munkájukban a tapasztalataikra támaszkodó gyógyítóktól egyszerűen megvonták működési jogosítványaikat. Ez papírforma szerint azt jelentette, hogy mindazoknak, akik orvoslással akartak foglalkozni — munkájuk hivatalos elismerése és elismertetése érdekében — szervezett oktatásban kellett részt venni, majd elméleti tudásukról és gyakorlati készségeikről orvosszakértőkből álló bizottság előtt kellett számot adni. Az újonnan felállított állami egészségügyi adminisztrációk, egészségpolitikai koncepciók, a rendszeresen kiadott normatívák vizsgálata nyomán a Monarchia területén is jól nyomon követhető a növekvő állami befolyás pozitív, vagy éppen negatív társadalomformáló szerepe. Ahogyan a jogban a szokásjogból idővel kodifikált jog lesz, ez az organikus rend érvényesült az egészségügyben is: egy-egy felülről jött rendelet, utasítás 1 A jelen tanulmány elkészítéséhez szükséges kutatások támogatásáért ezúton is köszönetemet fejezem ki mindenekelőtt a Habsburg-kori Kutatások Közalapítványnak és az Országos Kutatási Alapnak (T 034847 „Tradíció és szakszerűség: a társadalmi és intézményi fejlődés útjai a 17-18. századi Magyarországon" című kollektív ifjúsági kutatási program). Az itt közölt munka a Habsburg Történeti Intézet számára készülő, a magyarországi orvosértelmiség 18. századi társadalomtörténetével foglalkozó, előreláthatólag 2007-ig megírásra kerülő monográfia előmunkálatainak vázlatos bemutatása.