Századok – 2005

KRÓNIKA - A Századok közlési szabályzata 1060

A SZÁZADOK KÖZLÉSI SZABÁLYZATA 1061 kiadás helye, éve nem szerepel a címlapon, akkor H. n., ill. é. n., ill. H. é. n. szerepeljen, ám havaiamelyik adat kideríthető, akkor az [ ]-ban szerepeljen. (Pl. H. n. [Bp.] 1938., vagy Bp. é. η. [ 1938.], vagy H. é. n. [Bp. 1938.]). Idegen nyelvű könyv esetében az első hivatkozásnál az adott nyelvnek megfelelő módon szerepeljen a név, a további hivatkozások esetében a vezetéknév kerüljön előre, majd egy vessző után a keresztnév kezdőbetűje (Ugyanez a helyzet magyar szerzők idegen nyelvű publikációi esetében is.) Pl.: Albert Derolez: The Palaeography of Gothic Manuscript Books. From the Twelfth to the Early Sixteenth Centrury. Cambridge 2004. 107. = első hivatkozás; Derolez, Α.: The Palaeography i. m. 65. = második hivatkozás. Adják meg a hivatkozott munka alcímét is, könyvek esetében (ha van) a címet követően zárójelben a sorozatcímet is (ha a sorozat egyes köteteit sorszámmal is ellátja, természetesen azt is). Pl.: Wertner Mór: Az Árpádok családi története. (Történeti nép- és földrajzi könyvtár 51.) Nagybecskerek 1892. Az első hivatkozásnál a munka teljes bibliográfiai leírását adják meg (Kristó Gyula·. A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979. 54.), a másodiktól kezdve a szerző vezetékneve és keresztneve kezdőbetűje után a cím jellemző részlete következzék, valamint az „i. m." utalás, majd a lapszám. Pl.: Kristó Gy.: Széttagolódás i. m. 54. (az első hivatkozásnál szükségtelen a „továbbiakban:" utalás). A kiadóra nem szükséges hivatkozni, ha mégis megteszi, akkor előbb szerepeljen a kiadó, s utána a kiadás helye. Pl.: Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Bp. 1979. 54. -Budapest nevét Bp.-re rövidítve közöljük. Levéltári-, kézirattári forráskiadványok esetében a szokásos — a címből összeállított — betűcsoport szerepeljen, amelyre az első hivatkozásnál „(a továbbiakban:)" megjegyzés hívja fel a figyelmet. Pl.: Árpádkori új okmánytár I-XH. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. Pest-Bp. 1860-1874. (a továbbiakban: ÁÚO) IV. 40. Használjuk a következő rövidítéseket: pagina (p), recto (r), verso (ν), Nr (numero). Többkötetes munka esetén a kötetek száma a cím után közvetlenül, majd a kiadás adatai után következik az éppen hivatkozott kötet és oldalszám. Pl.: Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Arpádházi ι királyok alatt. Ι-Π. Bp. 1899.2 II. 301-303. A DL és DF számokat (ha négynél több számból állnak, hármasával lérjük tagolni, s minden esetben ι pont a végére. Pl.: DL 4356., DL 56 789., DF 234 567. DL és DF-re történő hivatkozás esetén szükségtelen megadni az eredeti levéltári fondot és az azon belüli jelzetet („régi jelzet"). Oldalszámok után minden esetben kérünk pontot, ha felsorolásban szerepel, akkor is. Pl.: Cat. font. I. 207., 591., II. 1148., III. 2634. , Folyóiratban megjelent írás idézése esetén a szerző és a cím után a folyóirat neve, az évfolyam száma, zárójelben a megjelenés éve majd az oldalszám következzék. Pl.: Szentpétery Imre·. V. István ifjabb királysága. Századok 55-56. (1921-1922) 77-87. -Az oldalszámok közé szorosan illesztjük a tól-ig kötőjelet, dátumok éveinél is (pl.: 1848-1849., de július 5 - augusztus 2. között). Azon folyóiratok esetében, amelyek egy évfolyamon belül újrakezdik az egyes számok lapjainak számozását, a megjelenés éve után a zárójelben legyen a lapszám. Pl.: Zsoldos Attila: A szolgabírói tisztségnév kialakulásának kérdéséhez. Levéltári Szemle 38. (1988: 4. sz.) 12-19. Tanulmánykötetben (s hasonló kiadványokban) megjelent munka esetén a szerző és a cím után „In:" következik, majd a kötet címe, szerkesztője, a kiadás adatai, végül a hivatkozott lapszám. Pl.: Zsoldos Attila: Sopron város és megye a 13. század utolsó harmadában. In: A város térben és időben. Sopron kapcsolatrendszerének változásai. Szerk. Turbuly Éva. Sopron 2002. 26. A jegyzetekben alkalmazott rövidítések: 1. (lásd, tehát nem ld. vagy lásd); vö. ('vesd össze'); uo. ('ugyanott'); Uő ('ugyanő' ez mindig nagybetűvel és kurzívval, mert a szerző nevét helyettesíti, pont viszont nincs utána, mert az „ő" betű a szó vége), i. m. (idézett mű), ún. (úgynevezett), ti. (tudniillik), ill. (illetve), jegyz. (jegyzet, jegyzetek), pl. ('például') stb. (és így tovább), rövidítéseket kizárólag magyarul kéljük (kivéve a passim, pagina, recto, verso), a lapszámok után nem teszünk oldal (o) vagy lap (1) jelölést. A jegyzetben csak a hivatkozott munka szerzőjének nevét kurzíváljuk, pl. a forrásból származó idézetet ne (ha idegen nyelvű, akkor se), s a jegyzetben a forrásból származó idézet után hosszú kötőjel (alt+150) következik, majd az idézet lelőhelye. Pl.: idézet - ÁÜO VIII. 196-197. (tehát a lelőhely ne előzze meg az idézetet). A jegyzetben a forrásból származó idézetet csak akkor tegyük idézőjelbe, ha más (nem a forrásból származó) szöveg is van mellette. Pl.: A14. századi krónikakompozíció jellemzése szerint Béla „erat enim vir pacíficus, sed in exercitibus et preliis minime förtunatus" - SRH1.469. A hivatkozást és az ahhoz fűzött magyarázó megjegyzést kötőjel (alt + 0150) válassza el egymástól Pl.: 1299: CDCr VII. 351. - Az oklevél nem sokkal III. András halála után készített hamisítvány, 1. RA 4260. sz. A személynevek között a kötőjelet (alt+150) betűközzel, városok esetében szorosan, azaz betűköz nélkül helyezzük el. Pl.: Kovács Tibor - Lengyel János:, de Wien-Köln-Bonn. Internetről levett anyagok esetén adjuk meg a honlap pontos címét és a letöltés dátumát.