Századok – 2005
TÖRTÉNETI IRODALOM - Oreusz; Iván Ivanovics: Oroszország háborúja a magyarok ellen 1849-ben (Ism.: Urbán Aladár) 1057
1058 TÖRTÉNETI IRODALOM cár 1855. évi, s „atyai hadvezére" következő évben bekövetkezett halála után nyíltan lehetett szólni azokról a zavarokról és hibákról, amelyekről a seregben már a hadjárat idején beszéltek.) Az előszó kitér a váci csata utáni visszavonulásra, Görgey hadmozdulatainak értékelésére, amelyeket 1945 után a hazai történetírás a fegyverletételhez vezető útnak tekintett. Oreusz értékeli a magyar fősereg sikerét, amivel az időt húzva, nagy kerülőt téve kitért a döntő összecsapás elől, üldözőit megelőzve érintetlen harcértékű sereggel érkezett a déli összpontosítás térségébe. Az előszó foglalkozik Görgey és a kormány tárgyalási kísérleteivel, az ezt kísérő illúziókkal. Megállapítja, hogy az oroszok korrektek voltak osztrák szövetségeseikkel, mert a magyarokkal való kapcsolatfelvételről rendre tájékoztatták őket. Hiú remény volt, Paszekvics és Haynau ellentétére építve, az egyik féllel kísérelni meg a tárgyalást. Az orosz sereg nem azért jött Magyarországra, hogy „a Habsburg uralkodó és lázadó alattvalói között közvetítsen". Az illúziók azonban léteztek, amelyet az oroszok — a háború minél gyorsabb befejezése érdekében — maguk is tápláltak. így Frolov tábornok a magyar hadiköveteknek olyan kijelentést tett, amely a méltányos elbánás ígéretének volt tekinthető. Eszerint: „Nagy császárom nem tűri el, hogy feltételeket szabjanak neki, de aki sorsát feltétel nélkül a kezébe helyezi, azt hatalmas karjával megvédi." (36. ο.) A nyilatkozat álságos voltát jól mutatja, hogy az 1849. június 10-én már aláírt egyezmény szerint a hadifoglyokat át kellett adni az osztrákoknak. Az előszó a befejező részekben foglalkozik a Kossuth-Görgey viszonnyal, miszerint nem a Függetlenségi Nyilatkozat, hanem az orosz intervenció váltotta ki az igazi bizalmi válságot, mert Görgey nem értett egyet azzal, ahogyan Kossuth optimistán ítélte meg az európai viszonyokat. (A Nyilatkozat közvetve szerepet játszott, mert Görgey az intervenciót a trónfosztás következményének tekintette.) Végül érinti az előszó Görgeynek július 2-án a Komárom környéki harcokban szerzett fejsebét, amelyet mendemondák öveznek. Rosonczy Ildikó Hermann Róbert kutatási eredménye alapján lezártnak tekinti a kérdést, hogy ti. a Görgey által vezetett huszárrohamot megállítani akaró orosz könnyűtüzérség kartácstüze okozta az életveszélyes fejsérülést. , Oreusz munkája két részre oszlik. Az I. rész három fejezetből áll. Ennek első fejezete áttekinti az intervenciót megelőző helyzetet és fejleményeket, visszanyúlva az Osztrák Birodalom ál- j lapotára az 1840-es évekig. Egyben ismerteti a Magyar Királyság politikai és igazgatási szerkezetét, s a nemzetiségi viszonyokat. A második fejezet az 1847/48-as országgyűléstől az 1848. szép- 1 temberi napokig foglalja össze az eseményeket. Szól az erdélyi román mozgalmakról, a szerb felkelésről, a horvátok betöréséről. A harmadik fejezet 1848 szeptemberétől 1849 májusáig tekinti át a fejleményeket, beleértve a trónváltozást és az osztrák hadműveleteket. A szerző igyekszik tájékoztatni a magyar belpolitika és a hadszervezés kérdéseiről, így a honvédség megszervezéséről, a mozgó nemzetőrség létrehozásáról. Ismerteti a magyar-horvát, illetve a magyar-osztrák ellentéteket, a nádor lemondását, Lamberg halálát, Récsey miniszterelnöki kinevezését. A katonai események ismertetése viszonylag részletes, főleg az osztrák fősereg és a vele szembenálló magyar erők esetében. Osztrák és németnyelvű magyar munkák alapján figyelmesen elemzi a tavaszi hadjárat manővereit. A hadmozdulatok leírásánál mindig azonosítja mindkét fél hadosztály- és dandárparancsnokait, valamint a különítmények vezetőit. A sokkal terjedelmesebb II. rész tizenhárom fejezetből áll. Az első fejezet az intervenció előkészítését szolgáló orosz-osztrák üzenetváltásokat és megbeszéléseket tekinti át, ismertetve a kezdetben csak korlátozott beavatkozást igénylő Schwarzenberg elképzeléseit, s az orosz fenntartásokat. Ezeket erőteljesen befolyásolták kezdetben a poroszországi fejlemények, mindenekelőtt IV Frigyes Vilmos törekvései, hogy ő legyen a létrejövő némeg egység vezetője A végleges hadműveleti terv kialakulása előtt a cár már leszögezte, hogy elegendő, az önálló tevékenységre alkalmas erővel kell felvonulni, s ezeknek a seregtesteknek az osztrákoktól függetlenül kell tevékenykedniük. A megfelelő előkészületek és csapatmozgások után az orosz erők május 5-én Krakkónál lépték át az osztrák határt, majd két héten belül további három oszlop indult meg a Kárpátok szorosai felé. (Igen tanulságos áttekintést adnak ezek a részletek arról, hogy egy korabeli százezres sereget miként készítenek elő egy hadjáratra.) Mielőtt magyar földre léptek volna, Görgey sikerei következtében az osztrák kormány Bécs fenyegetettsége miatt sürgős segítséget kért. Paszkevics herceg főparancsnok ekkor Krakkóból vasúton mintegy tízezer emberrel elküldte a Panyutyin hadosztályt. (Ez az orosz segélycsapat a fegyverletételig az osztrákok oldalán harcolt.) A második fejezet részletesen ismerteti a hadműveleti területet, a stratégiai elképzeléseket, a felvonulást és az oroszokkal szembenálló erőket. Elsőként Rüdiger tábornok gyaloghadteste lépett magyar földre június 15-én, majd június 17-én az orosz főerők Paszkevics tábornagy vezetésével megindultak a Duklai-hágón keresztül. A következő fejezetek az orosz fősereg és az Erdélyben
