Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16-17. századi Magyarországon. (A felső-magyarországi városszövetség) 1-2. köt.Ism.: Bácskai Vera) 1047

1048 TÖRTÉNETI IRODALOM Ε rövid ismertetés csak nagyjából fedi le a kötet tartalmának gazdagságát, melynek részletes ismertetése, következtetéseinek méltánylása meghaladná az ismertetés terjedelmi korlátait. Csak arra vállalkozhatok, hogy röviden összefoglaljam a munka legfőbb erényeit. Első helyen említeném — amire már előbb is utaltam — a királyi Magyarország várostörténetének európai keretekbe helyezését. Még pedig nem a régi módon, amikor sok történész egy más, kedvezőbb adottságú, más történelmi feltételekkel rendelkező ország folyamataihoz viszonyította a magyar városfejlődést, vagy, horribile dictu, valamelyik vezető európai nagyvárossal hasonlította össze az európai léptékben kis- vagy középvárosnak tekinthető, s teljesen más funkciókat betöltő magyar városokat. A nyugati példákkal való összehasonlítás itt nem egy ideális és egy megrekedt, elmaradott típus összevetését jelenti, hanem tárgyilagos számbavételét a hasonlóságoknak és a hazánk történeti adottságaiból eredő specifikumoknak. Ehhez kapcsolódik a szerző másik erénye: a megalapozatlan, megtévesztő értékítéletektől való tartózkodása. Az udvar és a nemesség 17. századi várospolitikájának taglalásánál bemutatja mindkét fél lépéseinek gazdasági és politikai indítékait: lépéseiket nem bélyegzi gyarmati elnyomásnak, szűklátókörű rendi erőszaknak, hanem az azokat vezérlő érdekeket írja le. Nem ítéli el a városoknak azt a politikáját sem, hogy a piaci viszonyok térhódítása, a növekvő konkurenciaharc kedvezőtlen hatásait a már egyre kevésbé adekvát középkori módszerrel: a privilégiumaikhoz, vámmentességükhöz való görcsös ragaszkodással kísérlik meg kivédeni. Az ebben az esetben kétségtelenül pejoratív „középkori módszer" terminust a szerző egyszer sem használja. Az európai összehasonlítást a szerzőnek a vonatkozó nemzetközi szakirodalomban való imponáló jártassága tette lehetővé. A magyar viszonyok elemzésének hitelességét pedig a példátlanul bő forrásbázis teremti meg. Németh nem elégedett meg a Szepesi Kamara és a vizsgált városok — elsősorban Kassa, mellette Bártfa és Eperjes — levéltári anyagának feltárásával, vizsgálatába bevonta a kormányszerveknek mind a MOL-ban, mind a bécsi levéltárakban őrzött iratanyagát, figyelme kiterjedt többek között a családi archívumokra is. így következtetéseit, megállapításait rendkívül gazdag adatanyaggal, meggyőzően tudta alátámasztani. Különös érdeme, hogy a bő adatanyag felsorakoztatása nem ment az olvasmányosság rovására, sőt, sok esetben jobban megvilágítja a vizsgált városok vezetőinek gondolkodásmódját, mentalitását. Példaadó sokoldalúsággal és körültekintéssel vizsgálja a városszövetség, illetve az egyes városok helyzetét befolyásoló politikai és gazdasági tényezőket. Nemcsak a szokványosán tárgyalt kérdésekre terjed ki figyelme, mint amilyen az adóterhek szinte elviselhetetlenné növekedése, a kereskedelembe bekapcsolódó nemesség és a külföldi kereskedők konkurenciájának erősödése, a katonaság fosztogatásai és pusztításai, de sort kerít arra is, hogy megvizsgálja, hogyan éltek együtt polgárok és katonák, polgárok és nemesek. A konfliktusok mellett a „békés" együttélés mindennapjait is igyekszik bemutatni, hiszen a nemesség, a kamarai és hadi tisztviselők és a katonaság megjelenése a városokban egyre nagyobb arányú és huzamosabb volt. Bemutatja a városi joghatóság alól mentes rétegek tartós jelenlétének negatív és pozitív oldalait: egyrészt sértette a városok autonómiáját, másrészt viszont igényesebb, bár nem mindig fizetőképes keresletet jelentett a helyi kézművesek és iparosok részére. A korábbi irodalom a városokat az érdekeiket sértő politika passzív, vagy legalábbis érdekérvényesítésre nem képes elszenvedőinek tüntette fel. Németh bebizonyítja, hogy az udvar és a rendek várospolitikája volt az, ami szövetkezésre ösztönözte a korábban partikuláris érdekeikért harcoló városokat. A 16. században még inkább csak a felső-magyarországi városszövetség tagjai fogtak össze érdekeik közös —- és ekkor még sokszor sikeres — védelmére. A bécsi udvar megváltozott várospolitikájának hatására a 17. században már egyre gyakoribbá válik az összes város alkalmi összefogása, információcseréje, közös fellépése, ami a városok korábbi partikularizmusának oldódását tanúsítja. Ugyanakkor Németh rámutat e szövetkezés ingatag talajára is: arra, hogy hogyan használja ki a hierarchia csúcsán álló Kassa erőpozícióját a többi város alárendelésére, ami a szövetségen belüli konfliktusok egyik fő forrásává vált. Tanulságosak a városok és mezővárosok viszonyáról írottak is. A szövetség, ha már az országgyűlésen, illetve az udvarnál és a kamaránál nem tudta érdekeit hatékonyan védeni, erejét a régióbeli mezővárosi kézművesek és kereskedők konkurenciájának kiküszöbölésére, korlátozására összpontosította, a 17. század végéig sikerrel. Korábban a történészek hajlamosak voltak arra, hogy a Hasburgok várospolitikáját és a magyarországi városfejlődést az egész kora újkorra vonatkozóan egyformán negatívan ítéljék meg. Németh meggyőzően mutatja be az udvar várospolitikájának különböző szakaszait. A 16. században e politikát elsősorban a hadiszükségletek befolyásolták, és a biztos adójövedelem érdekében a városok számára kedvező intézkedésekre is sor került. A 17. században új tényezőként a