Századok – 2005
FIGYELŐ - Varga Szabolcs: A 15-17. századi horvát történelem kutatásának új irányairól (1990-2004) 1035
1046 FIGYELŐ Horvátországot, mert annak csak olyan félresikerült eredményei lehetnek, mint Zef Mirdita tanulmánya az 1444. évi hadjáratban részt vett horvát nemességről.76 A szerző munkájának legnagyobb hibája, hogy a korszakban önálló horvát államot feltételez, és így hibás végkövetkeztetésre jut. A cikket olvasva egy horvát-török határt képzelhetünk magunk elé, ahol két hasonló erejű fél küzdött egymással, nem pedig egy több nemzet áldozatvállalásával létrejött komplex védelmi rendszert, amelyet a magyar uralkodók, majd 1526 után a Habsburgok irányítottak. Ennek a szemléletmódnak régi hagyományai vannak. A horvát történettudomány 1999-ben próbálkozott először Mirjana Gross nyomdokain haladva meghatározni a horvát kora újkori kutatások irányát.77 Drago Roksandic összegzésében azonban egyszer sem szerepel a Magyar Királyság neve. A jeles szerző csak az Oszmán Birodalmat, a Habsburgokat és Velencét említi kitekintésében. Hiába hangoztatta a komparatisztikai kutatások fontosságát, számára csak a Habsburg végvidék, a velencei határterületek és a törökök boszniai berendezkedése volt összehasonlításra alkalmas. Ennek a szemléletmódnak a szellemében született a Habsburgok és a horvátok címet viselő könyv is, amelyben a szerzők elfelejtették rögzíteni azt a tényt, hogy Habsburgok elsősorban a magyar koronával való megkoronázás után váltak horvát királlyá, ami bizonyos kapcsolatot mindenestre feltételez a két államalakulat között.7 8 Talán emiatt is van, hogy az Adriai-tenger partvidékének története sokkal hangsúlyosabban jelent meg az elmúlt évtizedben a horvát szerzők tanulmányaiban, mint a szlavóniai területek problematikája, illetve a két állam közti szoros kapcsolatok elemzése. A horvát késő közép- és kora újkor érthetetlenné válik mai fogalmaink között. Az önálló Horvátország eszméje nem állja meg a helyét a mai tudományos gondolkodásban, csak a Magyar Királysággal való különleges kapcsolatának feltárásával érthetjük meg helyzetét. Ennél sokkal speciálisabb Szlavónia esete, amelynek pontos definíciója sem történt meg, mivel az elnevezés térben és időben változott, és minden esetben diszkontinuitást mutat a 19. századi állapotokkal. Amíg a magyar történettudománynak érzékelnie kell, hogy a történeti Magyarország területét nem írhatja le egy monolit tömbként, és foglalkoznia kell Erdélyen kívül a többi 1920 után elcsatolt térséggel is, addig a horvát történettudománynak a kezdetektől területileg és identitásban kontinuus horvát állameszme létezésével kell leszámolnia. Ez tudja csak garantálni a horvát-magyar közös múlt kutatásának továbbfejlődését. Vissza kell nyúlni az eredeti forrásokig, és — ismerve az eddigi forráskiadványokat — tovább kell lépni, mert a zágrábi, bécsi, gráci és budapesti gyűjtemények bőven rejtenek még kiadatlan forrásokat. A biztató részeredmények után átgondolt kutatásokat kell végezni a 15-17. századi horvát-magyar közös múlt témakörében, mert csak ez vihet bennünket közelebb a problémák megoldásáig. Annak megválaszolását, hogy valójában milyen viszonyban is volt egymással a két állam ezekben az évszázadokban, a következő évek közös kutatásainak kell tisztáznia. '6 Mirdita, Zef: Sudjelovanje vojske Hrvatskoga Kraljevstva u bitci naroda kod Varne. Povijesni prilozi 13. (1994) 9-27. A szerző nem tudott új adatot hozzátenni a témához, munkájának értékét pedig megkérdőjelezi, hogy a csatában résztvevő horvát kontingensekről egyáltalán nem derül ki semmi. 77 Roksandic, Drago: Historiografija ο hrvatskom ranom novom vijeku u Europskom kontekstu. Historijski Zbornik LII. (1999) 171-177. 78 Neven Budák - Mario Strecha - Zeljko Kruselj: Habsburzi i Hrvati. Zagreb 2003.
