Századok – 2005

DOKUMENTUMOK - Kelenik József: Lazarus von Schwendi emlékiratai a török elleni védelmi rendszer magyarországi kiépítéséről (1576) 969

EMLÉKIRAT A TÖRÖK ELLENI VÉDELMI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉRŐL (1576) 977 Oszmán Birodalom felett sem, az 1570-1580-as években, Németországban, az oszmán hadipotenciálról még mindig az a kép élt, amelyet 1529-ben Luther oly szemléletesen felvázolt, „..arra kell gondolnom, hogy a fejedelmek és a németek a török hatalmát és erejét vagy nem ismerik ... vagy pedig nem is akarnak komolyan harcolni ellene... Mert a török ellen harcolni nem olyan, mint a francia király, Velence vagy a pápa ellen. Ο igencsak más ellenfél, népe és pénze temérdek, ha a szultánt egymás után kétszer is megvernék, még mindig van annyi embere, hogy hamarosan ismét három, négyszázezer embert gyűjtsön össze. Ha megölnék százezer emberét, nemsokára ismét ugyanannyival áll ki, és még utánpótlása is marad. Ezért semmi az, ha 50-60 ezer katonával akarnak vele megütközni, ha nincs még legalább ennyi, vagy még több tartalékban. Azután vedd csak számba országait, övé Görögország, Ázsia, Szíria, Egyiptom, Arábia. Ez akkora föld, mintha Hispániát, Franciaországot, Angliát, Németországot, Németalföldet, Csehországot, Magyarországot, Lengyelországot, Dániát együvé számolnád, és ezek együtt, az ő országaival még mindig nem egyenlők. ... Istenkísértés az, ha egy király vagy fejedelem egyedül szegül szembe a törökkel, mert ily kevés erővel magát senki olyan hatalmas uralkodónak nem gondolhatja, mint Krisztus az evangéliumban..."26 Az Oszmán Birodalom hadereje a 16. század végén már korántsem volt ugyanaz, ami Nagy Szulejmán idején, ám még mindig akkora erőt képviselt, akkora hadipotenciállal rendelkezett, amivel még a Német Nemzet Szent Római Birodalma, sőt a Habsburgok teljes közép-európai államalakulata is csak egy jól megerősített várrendszerre támaszkodva szállhatott szembe. Schwendit a magyar történeti irodalom látókörébe az általunk most ismét közzétett emlékiratának 1894. évi — katasztrofálisan rossz fordítású — változata emelte be. Az erős antihabsburgiánus hagyományok, és a kurucos, protestáns törénelemszemlélet hatására azonban — mivel a törökkel szemben, horribile dictu a védekezést javasolta — neve gyakran még ma is némi elítélő éllel, a „gyáva németet" megillető lenézéssel kerül említésre. Magunk ezzel szemben úgy véljük, hogy Schwendi számos emlékiratával, javaslatával, és legfőképp a végvidék hadügyi reformjának megindításával felbecsülhetetlen szolgálatot tett a Magyar Királyságnak. Javaslatai a védelemre való berendezkedésről — országunk további történetének ismeretében talán már bátran fogalmazhatunk így — az egyetlen helyes katonai megoldást fogalmazták meg. 26 Luther·. Vom Krieg wider den Türcken. CCXLIX. In: Fronsperger: Kriegsbuch. III. Von Schanzen und Befestigungen (1573)