Századok – 2004

Beszámoló - Hajdu Tibor: Emlékezet és valóság. A magyar politika vezéralakja a világháborúban VI/1454

Hajdú Tibor EMLÉKEZET ÉS VALÓSÁG A magyar politika vezéralakjai a világháborúban Általában megszoktuk, hogy a politikusok memoárjainak fő célja az önigazolás, még akkor is, ha sikeres működésre tekinthetnek vissza, hát még olyan nemzeti katasztrófa után, mint az első világháború, az összeomlás és Trianon. A világháború magyar felelőseinek esete azonban komplikáltabb, mert Magyarország helyzete, viszonya a háborúhoz és a Monarchiához ellentmondásos volt, másrészt mert a kétségbeesett nemzeti közvélemény a realitásokkal nem számoló vádjai ellen kellett védekezniük. Kétségtelen, hogy a magyarságot ért veszteség semmiképpen sem állt arányban a magyar politika mozgásterében józanul meghatározható felelősséggel, hiszen például önálló magyar külpolitika vagy hadsereg sem volt. Miután azonban Trianonról és okairól abban a kétségbeesett helyzetben nem lehetett nyugodtan tárgyilagosan érvelni — hiszen ez még ma sem könnyű —, annak elismerése helyett, hogy rossz helyre tett kis báb voltunk a nagyhatalmak sakktábláján, a közvéleménynek megfelelő magyarázatokat kellett találni. Az összeomlás utáni első kétségbeesésben, más vesztes államokhoz hasonlóan, a közhangulat hajlott a pacifisták és szocialisták sematikus ítéletének elfogadására, miszerint a háborúk ellentétesek a népek érdekeivel, és véget kell nekik vetni valamiféle nemzetközi megegyezéssel. Miután azonban ez nem sikerült, a nacionalista gyűlölködés a háború után még hevesebb volt, mint előtte, és ahol a szocialisták kerültek hatalomra, nem tudták megakadályozni az új háborúkat, sőt maguk is kezdtek ilyeneket, az 1920-as évek ellenforradalmi, nacionalista hangulatában új magyarázatokra volt szükség. A magyar közvélemény még mindig józanabb volt a németnél például, amely nem tudván elviselni a katonai vereség tényét, az ismert tőrdöfés-elméletbe menekült. Nálunk, ha el is hangzott a propaganda-frázisok szintjén ilyesmi, nem számított elfogadható magyarázatnak. Egyes katonai szakírók, mint pl. Werth Henrik — a Hadtörténelmi Közlemények legújabb számában ismertetett — háború utáni elemzéseiben, megpróbálkoztak azzal, hogy a politikusokat tegyék felelőssé, mert nem tudták diplomáciai úton elérni Anglia semlegességét.1 Bármilyen komolytalan volt ez a vád a nem létező 1 Werth Henrik: Elmélkedés a világháborúról. Magyar Katonai Közlöny 1921. 3. füzet. Idézi és elemzi Dombrády Lóránd: Akiről nem beszélünk: Werth Henrik. I. rész. Hadtörténelmi Közlemények 2004. 1. sz. 74-76. Werth egy-két évvel később alaposabb cikksorozatot közöl ugyanott, ebben rámutat a hadvezetés hibáira, melyek meggyorsították a vereséget. Párhuzamként hivatkozhatunk Julier Ferenc ismert munkájára: 1914-1918. A világháború magyar szemmel. Budapest, Magyar