Századok – 2004
Beszámoló - Beszámoló a Gyöngyösön 2004. március 26-án megrendezett Rákóczi Ferenc emlékülésről (Mészáros Kálmán) IV/957
958 BESZÁMOLÓ A délutáni ülésen Orosz István egyetemi tanár (Debreceni Egyetem) elnökölt. Czigány István, a Hadtörténeti Intézet igazgatóhelyettese a szabadságharc hadügyi kérdéseit elemezte. Elsőként ő is a kérdés társadalmi vetületét taglalta. Megállapítása szerint a török elleni harcok során erősen militarizálódott társadalom 90-100 ezer főt számláló, vagyis a katonakorú férfilakosság mintegy 10%-át kitevő fegyverviselő réteg jött létre, melynek egzisztenciális problémái a felkelés kibontakozására is jelentős hatással voltak. A kuruc hadsereg szervezési gondjai közül kiemelten foglalkozott a fegyvernemi összetétel és a regularitás-irregularitás kérdéskörével. Rákóczi hadseregének ütőképességét döntően a Habsburg-haderőn belüli munkamegosztás nyomán megörökölt, a határvédelmi és portyázó feladatokhoz alkalmazkodó, meglehetősen egyoldalú szervezeti felépítés akadályozta. A döntően könnyűlovasságból és legfeljebb a sereg 1/3 részét kitevő könnyűfegyverzetű gyalogságból álló kuruc haderő nem volt képes a kor színvonalának megfelelő tüzérségi és műszaki megoldásokra, de alapvetően a gyalogos fegyvernem megfelelő létszámú alkalmazására sem. Az előadó a kuruc függetlenségi harc sajátosságaként hangsúlyozta a hadsereg politikai szerepvállalását is, amely egyrészt a hagyományos (de lényegében az elavult társadalmi szerkezetet konzerváló) hajdúkiváltság felelevenítésének igényében, másrészt a rendi ellenállás, a békepárti követelések megfékezésében, 1708-tól pedig a kuruc állam fegyveres fenntartásában nyilvánult meg. A vitézlő rend politikai súlyának jellemzésére a katonaság országgyűlési szereplését (Ónod, Sárospatak) és a vármegyei apparátustól átvett adóbehajtási jogkör gyakorlását emelte ki. Az ülésszak ezt követően helytörténeti témájú előadásokkal folytatódott. Misóczki Lajos nyugalmazott egyetemi tanár (Eszterházy Károly Főiskola, Eger) a Rákóczi-szabadságharc Heves-Külső-Szolnok vármegyei vonatkozásairól beszélt. Szolnok vára 1703. szeptember 21-i elfoglalását és Gyöngyös város csatlakozását követően a kettős megye a kurucok kulcsfontosságú bázisává vált, s a hadiiparban, hadellátásban, sőt a gyöngyösi és egri ispotály a hadigondozásban is kiemelt szerephez jutott. Telekesi István egri püspök — a katolikus megyéspüspökök közül egyedüliként — csatlakozott Rákóczihoz, s ezzel a roppant kiterjedésű, éppen a kurucok törzsterületét jelentő északkeleti országrészben elterülő egyházmegye főpásztora nagyban hozzájárult a katolikus hívek és az ugyancsak buzgó katolikus fejedelem, valamint a jórészt protestáns rendek közötti vallási egyensúly megteremtéséhez. A megye, különösen Eger és Gyöngyös, több ízben is Rákóczi udvarának tartózkodási helye volt, s így országos szerepkörrel bírt. Sereg József nyugalmazott iskolaigazgató Gyöngyös Rákóczi-kori történetét taglalta előadásában, melyben részletesen kitért a korabeli helyszínek, a még fellelhető műemlékek bemutatására is. Maga a fejedelem nem csupán a nevezetes 1704. márciusi és szeptemberi békeértekezletek kapcsán, de a város egyik földesuraként is fontos szerepet tölt be a helyiek emlékezetében, tárgyalópartnere, Széchényi érsek pedig a város szülötte volt. Több más kortárs személyiség neve is összeforrott azonban Gyöngyös történelmével, így pl. a szabadságharc kezdetén innen vezette Almásy János a vármegye nemességét Rákóczi táborába, és ugyanitt, a ferencesek templomában lelt végső nyugalomra Bottyán János kuruc generális. Előbbi emlékét a kései utódról, Almásy Pálról elnevezett mezőgazdasági szakiskola, az utóbbiét pedig a ferences templomban elhelyezett kőtábla őrzi.
