Századok – 2004
Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601
670 SOMOGYI ÉVA Év külképviseletek száma magyar diplomaták 1908 30 9 (30,0%)32 4 1914 32 15 (46,7%)32í > Ha tehát csak azokat a diplomatákat vesszük figyelembe, akiknek politikai súlyuk volt, akik a külpolitikai döntésekre befolyást gyakorolhattak, feltűnő az 1890-es években bekövetkezett változás. Ha az ilyenfajta vizsgálatoknak egyáltalán jelentőséget tulajdonítunk, ezek az adatok magyarázatul szolgálhatnak arra, miért beszél az osztrák történetírás olyan előszeretettel a diplomáciát uraló „magyar maffiáról" a háborút közvetlenül megelőző években, még ha nem bizonyítható is, hogy a magyar diplomaták valamifajta „magyar" külpolitikát folytattak volna. Érdemes megvizsgálni, hogyan alakult a magyar diplomaták aránya a „fontos" állomáshelyeken, tehát a nagyhatalmak és a balkáni államok diplomáciai vezető állásaiban. Hiszen valójában ezek a személyek töltöttek be olyan pozíciókat, amelyek meghatározó jelentőségűek voltak a Monarchia külpolitikája szempontjából.32 6 Év külképviseletek száma magyar diplomaták 1868 10 2 (20,0%) 1878 10 2 (20,0%) 1888 12 5 (41,7%) 1898 12 3 (25,0%) 1908 12 5 (41,7%) |l914 13 6 (46,2%) Más összefüggésben szóltunk arról, hogy Németországban mindig magyar töltötte be a nagyköveti posztot, Törökországban tizenhét évig volt magyar a nagykövet, Szerbiában pedig Kállay főkonzuli megbízatása után (1868-1875) 1887-től többször magyar tölti be a követi szerepet: báró Hengelmüller László (1887-1889), Thömmel Gusztáv ((1889-1896), gróf Forgách János (1907-1911) és Ugrón István (1911-1913). Tehát a magyaroknak súlyuk volt a diplomáciában (Németországban, Törökországban) akkor is, amikor számuk viszonylag csekély volt. Azt mondhatjuk tehát, hogy a magyar politikai osztály megvalósította nemzeti célkitűzését? A diplomáciában, különösen a vezető és fontos posztokon elérte azt az arányt, amelyre a quota, a közös költségekhez való hozzájárulás arányában igényt tarhatott? A válasz számokban aligha ragadható meg. Láthattuk, hogy kezdetben főként magyar minisztériumokból mentek fiatalok bécsi szolgálatra, a király személye körüli minisztériumból, a miniszterelnökségről. Később olyanok, akik már a külügyminisztériumban szocializálódtak, akik tanulmányaik során arra készültek, hogy mint magyarok szolgáljanak a közös 324 Velics Lajos, gróf Széchenyi Dénes, Szögyény-Marich László, Ambró Béla, gróf Szécsen Miidós, gróf Berchtold Lipót, Eperjessy Albert, gróf Forgách János, őrgróf Pallavicini János. 325 Báró Hoenning O'Carrol Otto, Velics Lajos, Kolossá Ferenc, gróf Szapáry Lőrinc, gróf Széchenyi Dénes Szögyény-Marich László, gróf Szécsen Miklós, Szilassy Gyula, Mérey Kajetán, báró Müller László, Kánia Kálmán, gróf Szapáry Frigyes, gróf Hadik Miksa, Wodianer Rudolf, őrgróf Pallavicini János. 326 A németországi, franciaországi, nagybritánniai, olaszországi, a szentszéki, oroszországi és törökországi nagyköveteket, ill. az albániai (1914-ben) bulgáriai, görögor-z^g:, montenegrói, romániai és szerbia követeket vettük figyelembe.
