Századok – 2004
Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601
668 SOMOGYI ÉVA Bécsben maradt a felbomlás után a közélettől visszavonultan Mérey Kajetán magyar osztályfőnök. Ott halt meg 1931-ben elhagyatva, család nélkül.31 4 Diplomatáink közül tizennégyen születtek 1864 után, tehát a felbomláskor olyan életkorban voltak, hogy legfeljebb 25-30 szolgálati évvel rendelkezhettek, ami nem jogosított teljes nyugdíjra. Számukra nem elsődlegesen érzelmi, hanem jórészt egzisztenciális kérdés volt, hogy mit tegyenek, amikor felszámolják a Monarchia közös külügyminisztériumát. A társaság fele, vagyis heten az új magyar külügyminisztérium szolgálatába léptek,31 5 ami persze nemzetválasztás is volt. A többiek: Szapáry Lőrinc gróf, Szapáry Gyula egykori miniszterelnök fia, még az összeomlás előtt súlyos betegsége miatt nyugdíjba vonult és hónapok múlva meghalt, hasonlóképpen súlyos beteg lett és 1919-ben meghalt Széchenyi Lajos gróf. Forgách János és Szapáry Frigyes grófok a közvélemény szemében a háborúért felelős „magyar lobby" két kiemelkedő ballhausplatzi képviselője a felbomlás után visszavonultan él, Forgách Gácson (Csehszlovákiában), Szapáry (felesége Windischgrätz hercegnő) többnyire Bécsben. Hasonlóképpen visszavonultan él horpácsi birtokán Széchenyi Dénes. Musulin Sándorról az előzőkben szóltunk. Kétségtelen, hogy a legfiatalabb generációban a magyar identitás másként merült fel, mint ahogyan azt a politikai diskurzusban a dualizmus békés évtizedeiben hagyományosan értelmezték. A világháborús generáció messzebb látó tagjai túllépnek a hagyományos dilemmán (ha ilyen egyáltalán létezett és az nem a nemzeti narrativa utólagos konstrukciója.) Meghaladják azt a kérdésfeltevést, hogy a magyar pozíciók erősítése, vagy a Monarchia nemzetközi presztízsének (nagyhatalmi helyzetének, a nagyhatalmi helyzet fikciójának) védelme szolgálja-e hatékonyabban a „nemzet érdekét". A „dualista paritás", mint program veszít mozgósító erejéből és jelentőségéből. Kánia Kálmán miniszteri tanácsos, a külügyminisztérium nagyfontosságú sajtóosztályának vezetője 1913-ban mint jó magyar, feladja a dualizmust, úgy gondolja, a Monarchiát csak megerősített központi hatalommal lehet életben tartani.31 6 Szilassy Gyula Berchtold követi rangban lévő „kozmopolita magyar" tanácsadója viszont a két nemzet uralmán épülő dualizmust egy másfajta nemzeti politika irányában gondolja tovább építeni.31 7 314 Maximilian Claar, Die römische Mission des österreichisch-ungarischen Botschafters von Mérey 1910-1914. In: Berliner Monatshefte 10 (1932) 245-261. Itt 245. 315 Ambrózy, Hadik, Kánia, Kolossá, Nemes Albert, Somssich, Szilassy. Vö. Erwin Matsch, Die Auflösung des österreichisch-ungarischen auswärtigen Dienstes 1918-1920. In: MÖSTA 30 (1977) 288-316. Pritz Pál, Az önálló magyar Külügyminisztérium kialakulása 1918-1919. In: Az állam és jogintézmények változásai a XX. század első felében Magyarországon. (= Jogtörténeti Értekezések 13. Budapest 1983) 147-161; Uő., Arisztokraták a magyar külügyi szolgálatban 1918-1944. In: Uő., Magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. (Budapest 1995) 19-36. 316 Josef Redlich, Schicksalsjahre Österreichs 1908-1919. Das politische Tagebuch Josef Redlichs, bearbeitet von Fritz Fellner, 2Bde. (=Veröffentlichungen der Kommisssion für Neuere Geschichte Österreichs 39/40, Graz-Köln 1953-54.) I. 190. 317 Szilassy maga nevezte magát „kozmopolita magyarnak" nemcsak 1921-ben megjelent emlékirataiban (Der Untergang der Donaumonarchie. Diplomatische Erinnerungen von Baron J. von Szilassy ehemaligem österreichisch-ungarischen Gesandten in Griehenland und ehemaligem Gesandten der Ungarischen Republik in Bern.), hanem a század elején is, amikor csodálattal írt az Egyesült Államokról; nemcsak a nemzeteket asszimiláló olvasztótégely szerepéről, hanem arról, hogy e mellett és ezzel együtt Amerika lehetőséget nyújt a nemzetek megmaradására, identitásuk megőrzésére is. Anatoli [Julius Szilassy], L'Empire du travail aux Etats Unis (Paris 1905). írói szándékáról beszá-
