Századok – 2004

Történeti irodalom - Frontiers of Faith. Religious Exchange and the Constitution of Religious Identities 1400–1750. (Ism.: J.Újváry Zsuzsanna) IV/975

975 TÖRTÉNETI IRODALOM Másutt is jellemző Ebendorfer müvére a különböző források ismerete, s az a törekvés, hogy azok információit összhangba hozza. Ismert, hogy a Habsburgok és Ausztria házasságát IV László király (1272-1290) hozta össze azzal, hogy I. (Habsburg) Rudolfnak segítséget nyújtott II. (Premysl) Ottokár (1253-1278) cseh királlyal szemben a morvamezei (Dürnkrut) csatában (1278). A csatáról szinte minden forrás megemlékezik a maga szemszögéből nézve a történteket. A Képes Krónika által megőrzött szöveg szerint IV László ölte meg Ottokárt. Ezt az állítást cáfolja Ebendorfer I. Rudolf történetének elbeszélésében mondván, a magyar krónikaíró tévesen tudja be a maga királyának mind a győzelmet mind Ottokár halálát. A magyar krónikaíró szavahihetőségét még azzal is próbálja gyengíteni, hogy szemére hányja: II. (Harcias) Frigyes osztrák herceg (1230-1246) haláláról valótlanul állít hasonlót, hiszen a herceget ugyan állon szúrták lándzsával a csatában (1246), de ki tudja, a magyar vagy az övéinek kezében volt a fegyver, meg különben is vadászaton halt meg. Ami a morvamezei csatát illeti, a Képes Krónikában megőrződött információ valóban IV Lászlónak tulajdonítja Ottokár halálát, míg a kortárs Kézai Simon szerint a megzavarodott cseh királyt elfogták és megölték (SRH I. 186. o.). Más külhoni krónikás szerint is ott ölték meg Ottokárt (Gombos I. 129. o.), de van olyan is, amelyik szerint elfogták Ottokárt, és bosszúból egy „Kelremeister" nevű megölte (Gombos, I. 474. o.), sőt olvashatunk ennél cifrábbakat is Ottokár sorsáról (Pauler, II. 346. ο.). A II. (Harcias) Frigyessel vívott csatáról szólva a Képes Krónikában fennmaradt krónikás hagyomány tényleg úgy tartja, hogy IV Béla király (12335-1270) a Wiener Neustadtnál vívott csatában a magyarok állon szúrva ölték meg a herceget (SRH I. 468. o.). Ebendorfer más művében (Chronica Austriae) valóban azt állítja, hogy Frigyes a szemén megsebesült, de csak egy vadászaton, ahol egy nőrokonával erőszakoskodott, lelte halálát. (Gombos III. 2210. ο.). A Képes Krónika kortársa Heinrich von Mügeln is — ha egyáltalán tőle származik az értesülés — csak annyit ír az esetről IV Rudolf (1356-1365) osztrák hercegnek ajánlott krónikájában, hogy Frigyest a csatában megölték. (SRH II. 207. o.) Szinte vég nélkül lehetne sorolni Ebendorfer krónikájának a magyar vonatkozásait, s rendre megállapítható: fontos forrás a magyar középkor-történet számára, még akkor is, ha elsősorban a 15. századi szerző értesülései elsősorban 15. századi vonatkozásban adhat sok újat a magyar történelemről. Ilyen pl. az a sejtelmes mondata, miszerint a magyar király a ,,de Sclauis in Gretz(e)n" lévő birtoka révén, minthogy azt feuduniként bírja, elismeri a Birodalom fennhatóságát. Az osztrák herceg kezén lévő birtokok magyar tulajdonlása ugyan I. Mátyás halála (1490) utáni osztrák-magyar szerződésekben is szerepet kap, a Windisch-Grätzben bírt feudumok eredete, jogi helyzete biztosan érdekes további kutatási témát adhat. Érszegi Géza FRONTIERS OF FAITH Religious Exchange and the Constitution of Religious Identities 1400-1750 Edited by Eszter Andor and István György Tóth Central European University - European Science Foundation. Budapest, 2001. 295 o. A HIT HATÁRAI Vallási csere és vallási identitások létrehozása 1400-1750 Az Európai Tudományos Alapítvány (European Science Foundation, ESF) huszonhárom ország hatvanhét nemzeti intézményét kapcsolja össze a tudományágak lehető legszélesebb spektrumában; egyik fontos programjának keretében — Kulturális csere Európában, 1400-1750 — rendezett nemzetközi konferenciát a budapesti Közép-Európai Egyetem 2000 tavaszán. Az Európai Tudományos Alapítvány és a Közép-Európai Egyetem (CEU) kiváló együttműködését jelzi a jól megszervezett konferencia, amelyért a Történelem Tanszék vezetőjének, Kontler Lászlónak külön köszönet jár - írja előszavában Tóth István György. Az igen széles skálájú, színes előadásokat Andor Eszter és Tóth István György szerkesztette kötetté, amely 2001-ben jelent meg Budapesten. Nem könnyű a recenzens dolga, hiszen a kötetben huszonöt referátum jelent meg, s azok címének pontos idézése is terjedelmes részét kötné le az ismertetés terjedelmének, pedig az igazi feladat a lényeglátó összefoglalás és figyelemfelkeltés. A két szerkesztő, Andor Eszter (CEU) és Tóth István György (MTA, TTI) a rendkívül szerteágazó témájú referátumokat nem csoportosította, hanem — nyilvánvalóan — elhangzási sor-