Századok – 2004

Történeti irodalom - Thomas Ebendorfer: Chronica Regum Romanorum (Ism.: Érszegi Géza) IV/973

973 TÖRTÉNETI IRODALOM pecsétjére. Aligha véletlenül, hiszen régensként sikeresen megőrizte fia, a későbbi IV Thibautl számára az atyai örökséget. A katalógus értékét nagymértékben növeli a kötet végén a fejezetek rendjét követő részletes bibliográfia, amely a korral lépést tartva internetes honlapok címeit is tartalmazza. A tájékozódást mutató könnyíti meg. A kitűnő kiállítás, a szakszerű katalógus a sokszor méltatlanul mellőzött pecsétekre irányítja a figyelmet, és nem véletlenül, hiszen az előszó szerint „gyakran ezek a pecsétek az egyetlen személyes emlékek, amelyeket a középkori férfiak és asszonyok maguk után hagytak, és amelyek egészen napjainkig fennmaradtak: ezek a levéltárak csendjében őrzött kicsiny viasztárgyak meghatottságot keltenek és meghittségét árasztanak." Solymosi László Thomas Ebendorfer CHRONICA REGUM ROMANORUM Herausgegeben von Harald Zimmermann Monumenta Germaniae Historica. Scriptores rerum Germanicarum. Nova series XVIII. Pars I—II. Hannover 2003. CIV + 1249 o. A NÉMET KIRÁLYOK KRÓNIKÁJA Thomas Ebendorfer (1388-1464) a Felső-Ausztriái Haselbach am Michelsbergben született, ahol ma is tábla figyelmeztet a szülőházára. 1408-ban iratkozott be a bécsi egyetemre. Hercegi ösztöndíjjal 1412-ben mester fokozatot, majd 1428-ban teológiai doktorátust szerez, miután 1421-ben pappá szentelik, és 1427-ben a bécsi Szent István dóm javadalmasa lesz. A bécsi egyetem teológiai karán professzor (1428), előbb rektor (1423), majd dékán (1428-1432) és az egyetem alkancellárja s ebben a minőségében részt vesz a huszitizmus problematikájával terhes bázeli zsinaton (1432-1435). Itt szembesül a zsinat és a pápa, IV Jenő (1431-1439) konfliktusával. Mikor visszatér Bécsbe (1435), az onnan délre fekvő Perchtolsdorf plébánosa lesz (1435-1464). Jár Pozsonyban és Brünnben, ahol Zsigmond császárral (1410-1437) tárgyal, majd Székesfehérvárott és Budán is megfordul (1436). Az egyházi politikában járatos plébános az új uralkodó, III. Frigyes (1439-1444) megbízásából bejárja a fontosabb helyeket. Elkíséri uralkodóját Aachenbe (1442) a német királlyá koronázására. Jó kapcsolatot tart Enea Piccolominivel, aki II. Pius (1458-1464) néven utóbb Szent Péter trónjára kerül. S noha a „pápa vagy zsinat vitában" inkább az utóbbihoz húz, jó kapcsolatuk megmarad. 1464-ben Bécsben hal meg és Perchtoldsdorfhan a plébániatemplomában temetik. Síremléke ugyan megkopott, felirata alig olvasható, emléke mégis fennmaradt az általa irt történeti munkák révén. Irt a pápák történetéről (Cronica pontificum Romanorum, 1458), az eretnekségekről (Tractatus de schismatibus), Konstantinápoly elestétől inspü'áltan a kereszteshadjáratokról (Hystoria Ierusalemitana), megírta hazája történetét (Chronica Austriae) és Pilgrim passaui püspök által a magyarok térítésében szerepet szánt Lorch főpapjairól (Cathalogus presulum Laureacensium). Mindeközben nem feledte a fő történeti művét, a német királyok krónikáját (Chronica regum Romanorum). Abban a ritka szerencsében lehet részünk, hogy nemcsak a szerző autográf kézirata maradt meg (Bécs), hanem annak díszes, III. Frigyes német királynak szánt másolata is rendelkezésünkre áll (London). A mű tudományos kiadását először Alfred Franzis Pribram (1859-1942) vállalta magára. A mű a kornak megfelelően meg is jelent (MIÖG, 1890-1894, III. Ergänzungsband). Eljárt azonban felette az idő, s ez indokolt egy újabb kiadást, amit Harald Zimmermann, kiérdemesült tübingeni egyetemi tanár gondozott. Harald Zimmermann az egyik legkitűnőbb forrásismerettel rendelkező középkor-kutató egyaránt otthon van mind az okleveles mind pedig az elbeszélő forrásokban. Forráskiadványai legendásan precízek, s mindig rendkívül informatívak. Akár a Regesta imperii sorozatban megjelent, 911-1024 között kiadott pápai oklevelek regesztáit (Papstregesten), akár a csaknem ugyanebből a korból való, 896 és 1046 között kiadott pápai oklevelek szövegkiadását (Papsturkunden) vesszük, elmondható: munkái példaadók és a korral foglalkozók számára megkerülhetetlenek. Ugyanez érvényes a pápák történetéről szóló Ebendorfer mű kiadásáról (Chronica pontificum Romanorum), de valamennyi tanulmányára, és kisebb-nagyobb önálló művére. A több mint egy évtizede, a 65. születésnapjára megjelent ünnepi kötetben (Ex ipsis rerum documentis) található