Századok – 2004

Történeti irodalom - Sceaux et usages de sceaux. Images de la Champagne Médiévale (Ism.: Solymosi László) IV/970

971 TÖRTÉNETI IRODALOM csétgyűjtemények kivételes gazdagságát az egyházi levéltárak épen maradásának, a reimsi érsek, a chálons-i, troyes-i és langres-i püspökök hatalmának, valamint a középkorban itt működő, nagyszámú, elsősorban ciszterci apátságnak köszönhetjük. A kiállítás készítőit munkájuk során a művészi érték, a pecsét fizikai állapota és a történelmi jelentőség szempontjai vezették. Mivel a három szempont egybeesése nem szükségszerű, az összeállításhoz nyilvánvalóan kompromisszumokra volt szükség. Az eredmény azonban arányos, kiegyensúlyozott képet mutat annak ellenére, hogy a megyei levéltárakban fennmaradt pecsétek csaknem fele (43%-a) egyházi személytől, illetve intézménytől származik. A kiállításhoz pazar kivitelű katalógus és CD-ROM is készült. A 161 színes illusztrációt, egy genealógiai táblázatot és egy térképet tartalmazó kötet olvasmányos formában színvonalas szakmai magyarázatokat nyújt a nagyközönségnek és a szakembereknek egyaránt. A bevezetőben Michel Bur áttekintést ad Champagne középkori történetéről a 9-10. századi szétszabdaltságtól, kis grófságoktól kezdve a regionális integráció útjának felvázolásán át egészen a királyságba történő 1361-es végleges beolvadásig, míg Michel Pastoureau a pecsétek jelentőségét, a középkori dokumentumok között játszott különleges szerepét méltatja. A pecsétek rengeteg, és ráadásul igen megbízható információt hordoznak, tanúsítják tulajdonosaik személyét, jogi felelősségét és hitelét, az őket hordozó oklevelek révén könnyen helyhez és időponthoz köthetők. Fontos jellemzőjük a rendkívül széles elterjedtség, hiszen minden társadalmi osztály és kategória használta őket. Nyugat-Európában 3 millióra teszik a különböző fennmaradt pecsétek számát: ez a szám pedig már mennyiségi és statisztikai módszerek használatát is lehetővé teszi. A pecsét egyszerre tárgy és kép, ábrázolás. A pecsétnyomóval változás, kopás nélkül igen nagy számú másolatot lehetett előállítani. Használata nem korlátozódott a teológiai vagy vallási területre, hanem a jogi és társadalmi szférára is kiterjedt. A pecsét rendkívül szorosan kapcsolódott tulajdonosához. A nagyurak külön pecsétőrökkel őriztették pecsétjüket, a tulajdonosok zöme azonban pénztárcájába zárva vagy övére láncolva viselte pecsétjét. A pecsételés során a tulajdonos gyakran a meleg viasz másik oldalába mélyesztette hüvelyk- vagy mutatóujját - az így fennmaradt ujjlenyomatok tízezrei még kutatásra, elemzésre várnak. A visszaélések, csalások elkerülésére a tulajdonos halála után a pecsétet gyakran eltörték, de nem volt ritka, hogy a koporsóba helyezve a tulajdonossal együtt eltemették. A katalógus fejezetei a pecsétek segítségével mutatják be a pecséthasználat egyetemes és champagne-i gyakorlatát, a középkori pecsétművészetet, Champagne grófság és a királyság kapcsolatát, a grófság közigazgatását, a régió vallási életét és a pápasághoz fűződő kapcsolatát, az itt működő szerzetesrendeket, a földesurak és váraik szerepét és életét, a nagy nemzetségeket és a kereszteshadjáratokban részt vevő tagjaik sorsát, a középkori kultúra, folklór, hiedelemvilág és mentalitás szempontjait, illetve a városok és a kereskedelem fejlődését. Amennyire széles skálát ölelnek fel az ismertetések, annyira változatosak a pecsétábrázolások. A pecséteken szereplő személyek között éppúgy találunk királyokat, királynőket, magasrangú nemeseket, egyházi vezetőket, érsekeket és püspököket, mint az alacsonyabb rangúakat képviselő apátokat, dékánokat, plébánosokat vagy éppen a városi polgárőrség tagjait. Nem hiányozhat természetesen a szentek ábrázolása sem. A személyek változatos módon, trónon ülve, lovagolva, vadászva (különösen gazdag a lovaspecsét-állomány, s köztük sólyommal vadászó, lovon ülő hölgyek is megtalálhatók), gótikus baldachin alatt állva, gyalogolva, olvasóállvány előtt ülve vagy állva jelennek meg. Más pecséteken tárgyakat (kulcsokat, ereklyéket vagy ereklyetartókat), címereket, ritkán közjegyzői monogramot láthatunk. A növény- és állatvilágot idézik az oroszlános, leopárdos, rózsa- vagy egyéb növénymintás ábrázolások, a hitvilágra utaló szarvasalakok. Egyes pecsétek épületeket (várakat, vártornyokat, harangtornyokat, várfalakat) örökítenek meg. Igen változatosak azok a pecsétek, amelyek alkotója egy-egy teljes jelenetet, eseménysort próbált képben összefoglalni. Egy részük vallási témájú (Krisztus feltámadása, Angyali üdvözlet, Szent Márton irgalmasságot gyakorol, a trinitáriusok rendjének tagjaival megtörtént csodás események). Más pecsétek a világi életből vett jeleneteket ábrázolnak. Láthatjuk például Jeanne navarrai királynőt és champagne-i grófnőt, amint 1305-ben megalapítja Párizsban a navarrai (később champagne-i) kollégiumot. Több pecsét a szíve hölgye előtt térdelő, kezeit összekulcsoló, szerelmet valló lovagot is megörökítette. A sokrétű anyagból szemelgetve néhány érdekesség kívánkozik ide. A királyavatás szertartásából a királykoronázásnál kevésbé látványos, de annál sokkal lényegesebb elemnek, a szentelt olajjal való fölkenésnek az eredetét ábrázolja a Szent Remigről elnevezett reimsi apátság 13-14. században használt ellenpecsétje. 496-ban Szent Romig reimsi érsek keresztelte meg Klodvig