Századok – 2004

Kisebb cikkek - Benda Borbála: 17. század közepi étrend a Nádasdi levéltárból IV/931

932 KISEBB CIKKEK pítása szerint valóban téves. Belényesi Márta, aki Egy XVI. századi főúri ét­rend kultúrtörténeti tanulságai cím­mel elemzést írt Kumorovitz forráski­adása elé, ezen probléma alapján nem vonta kétségbe a történész datálását, sőt arra a következtetésre jutott, hogy a középkor végén — a reformációnak köszönhetően — átalakuláson ment keresztül a böjti napok rendje. Szerin­te ilyen esetről volt szó akkor is, ami­kor a Nádasdyak hétfőre és keddre tették át a böjti napokat.8 Kisbán Eszter viszont nemzetközi analógiák vizsgálata alapján kétségbe vonta a hétfő-keddi böjti napok lehetsé­ges voltát, hiszen szerinte ez „mind Ma­gyarországon, mind Közép-Európában páratlan megoldás" lett volna. Sőt, a Nádasdyak 1540-1550-es évekbeli nyomtatásban is megjelent számadásait megvizsgálva,9 arra a megállapításra ju­tott, hogy a kor általános szokása szerint az ő udvarukban is pénteken és szombaton böjtöltek. Ezek után az 1550-es években keresett egy olyan évet, amikor a böjti napok péntekre és szombatra estek, majd ez alapján 1553-ra tette az étrend keletkezését.10 A Kumorovitz által közölt, és már szinte külön történettel rendelkező for­rás eredetije a Nádasdy család levéltárá­ban a 16. századi gazdasági iratok kö­zött található, évszám és helymegjelölés azonban nincsen rajta, csak egy nagy 1550-es szám, ami láthatólag egy rende­zés során később került rá, és az irat egyik régi jelzete lehet (utána még egy másik No. 13 is szerepel). Gondosan megvizsgálva a forrás írásképét, megál-8 Néprajzi Értesítő 40. (1958) 133-143. 9 Kultúrtörténeti szemelvények a Nádasdiak 1540-1550-es számadásaiból. Fase. I. Kézirat gya­nánt. Az anyagot közli Kumorovitz L. Bernát és M. Kállai Erzsébet. (Történeti-néprajzi füzetek I.) Bp. 1959. lapítható, hogy az jelentősen eltér a 16. századi iratokétól, azaz röviden szólva: már tipikusan 17. századi írásképe van. Tovább erősíti az irat e századbeli kelet­kezését, hogy a családi archívum gazda­sági iratai között megvan az októberi hónap folytatása, a novemberi és decemberi része is, amelynek szövegét a bevezető után teljes terjedelmében közöljük. A három hónap összetartozása, vagyis egy évben való keletkezése mel­lett számos döntő érv hozható fel. Egyik ilyen írásképük: a novemberi rész írás­képe feltűnően hasonló az októberi ét­rendéhez. A december hónap lejegyzőjé­nek betűi kisebbek ugyan és kicsit „ízőbb" nyelvjárásban írottak, de a szö­veg szóhasználata, a bennük előforduló ételek nevei teljesen azonosak a másik kettőjével, azaz nyilvánvalóan más le­jegyzőtől, de egyértelműen ugyanarról a helyről származik. Ráadásul, és ez ta­lán a legdöntőbb, novemberi 6-tól kezd­ve a novemberben és decemberben kü­lön adnak ételt egy Páter László nevű személynek, és mindhárom hónapban ugyanazoknak a személyeknek oszta­nak ki heti rendszerességgel konvenció­juknak megfelelő mennyiségű húst.11 De a napok egymásutánisága is egyértel­műen összetartozóknak mutatja a három hónapot, azaz az bizonyosan együtt, de valamikor a 17. században keletkezett. A pontos datálást sajnos nehezíti, hogy dátum a Nádasdy-étrend novem­beri és decemberi hónapján sincs. A böj­ti napok azonban ezúttal is segítséget nyújthatnak. Az említett 1603. évi Thurzó-étlap szerint a protestáns 10 Kisbán: i. m. 166. 11 Pintérnek 5 libra (font), sütőnek 5 libra, tég­lavetőnek 6 libra és Mester Hanznak 6 libra. Októ­berben háromszor égetborosnak (azaz pálinkafő­zőnek) is adnak 5 librát és egyszer Baranyainénak 5 librát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom