Századok – 2004

Kisebb cikkek - Kuzma Dóra: Nők mint szerződő felek a 16. századi Besztercebányán IV/921

928 KISEBB CIKKEK líti rézbányáit is. Megegyeznek a hozo­mány további sorsát illetően is.5 6 Ellenben ismert, bár az általam vizsgált korszaknál kicsit későbbi, 1572-es dátumozással, nem a városi könyvbe lejegyzett, hanem külön szer­ződési íven rögzített házassági szerző­dés. Veronica Heckl és Matthias Suess megegyeznek 400 Ft hozományról, 400 Ft hitbérről és 200 Ft jegyajándékról, majd szerzett és hozott vagyonuk jöven­dőbeli sorsáról. Rendelkeznek bárme­lyik, illetve mindkét fél elhalálozásának esetéről. Akár születnek majd gyerme­keik, akár nem, döntenek a vagyonré­szekről. Ha férj halna meg előbb, a hölgy hozományát és jegyajándékát vissza­kapja, a hitbér összegét használhatja, halála esetén azonban a férj családjáé lesz. Ha a hölgy hal meg előbb, a hitbér a férjet illeti, haláláig a hozomány­összeg is, utána a feleség családját. A közösen szerzett javakat a túlélő házas­társ használhatta, ám ha újra házaso­dott, csak egy harmad rész illette meg, kétharmad pedig a gyerekeket. Ha nem születne gyermekük, a vagyon fele a férj, másik fele pedig az asszony rokon­ságánakjárt. Mindezeket a nyilatkoza­tokat a tanács és tanúk jelenlétében tették, pecsétekkel hitelesíttetve.5 7 Mivel ez esetben is csak egyetlen forrás áll rendelkezésünkre, csak arra következtethetünk, hogy vagy nem rög­zítettek írásban ilyen megállapodáso­kat és a szokásjogra alapoztak, vagy nem a városi könyvekben rögzítették, esetleg csak nem maradtak ránk ilyen jellegű megállapodások.5 8 56 MOL, Pozitív Filmtár, C 74. számú tekercs 246. felvétele 57 Státny okresny archív, Banská Bystrica, fasc. 207 nro. 42 58 Jurkouich i.m. 828. Szót kell ejtenünk azonban ezen szerződéstípus kapcsán egy fogalmi és jogintézményi érdekességről, az úgy nevezett „Morgengabe" jelenségéről. Buda város jogkönyvében, a hitbérhez kapcsoló­dóan, a következő jegyzet található: „A német szövegben szereplő Morgengabe a magyar középkori női különjogokban a hitbér és a jegyajándék (dos, dotalitium és parafiernaleres) jogintézményéhez ha­sonló, annak nagy részben megfelelő fo­galom. A német gyakorlatban a hitbért általában, de nem mindig (Budán sem), a férfi oldaláról adták a nőnek a házasság­kötés alkalmával. Fogalmába tartozott egyrészt a házasság elhálása utáni regge­len adott ajándék, másrészt azon dolgok, amelyekről a házasságkötés előtt a felek megállapodtak, A hitbér több jelentés­tartalmat hordozott magában: kifejezte a szüzesség árát, azt hogy a nő házastárs lett, bizonyos anyagi gondoskodást jelen­tett a férj korai elhalálozása után, vala­mint hozzájárult a házasságból született gyerekek jövőjének megalapozásához A különbség a német jog és a magyar jog gyakorlata között abban nyilvánult meg, hogy míg az előbbi esetben a felek egyez­sége alapján állapították meg a hitbér nagyságát, az utóbbiban a báróktól az 50 telkes nemesekig terjedően kötött hitbért fizettek, ez alatt pedig megegyezés sze­rint."59 Ez a különbség az általam ismerte­tett szerződésekből is egyértelműen kide­rül. 400 forintot hoz Veronika Heckl a há­zasságba, ez a hozománya, jövendőbeli férjétől kapott ugyanennyit, ez a hitbér és még 200 forint illette jegyajándékként. A hozomány, a hitbér és a teljes összeg (1000 Ft) egyaránt a „Morgengabe" meg­jelöléssel szerepel és valóban szabad meg-59 Buda város jogkönyve I—II. Közreadja: Blazovich László -Schmidt József Szegedi Közép­korász Könyvtár, Szeged, 2001.462-463

Next

/
Oldalképek
Tartalom