Századok – 2004
Kisebb cikkek - Kuzma Dóra: Nők mint szerződő felek a 16. századi Besztercebányán IV/921
KISEBB CIKKEK Kuzma Dóra NŐK, MINT SZERZŐDŐ FELEK A 16. SZÁZADI BESZTERCEBÁNYÁN Az 1500-as évek Nyugat-Európáját szemlélve egyre több adatot találhatunk arról, hogy a városi polgárasszonyok nem voltak többé csupán háztartásuk igazgatói, felügyelői, hanem részt vettek a városi üzleti élet bonyolításában is. Ezt támasztják alá Natalie Zemon Davis munkájának következő sorai is: „Majdnem minden nő részt vett így vagy úgy a város gazdasági életében. Az a kép, amelyet a reneszánsz illemtankönyvek festenek, és Robert Mandrou idézett mondata sugall — hogy a nők az otthon magányába húzódnak vissza —, igencsak eltér a bírósági dokumentumokban és magánszerződésekben fellelhető adatoktól. A tehetős jogász, a királyi hivatalnok, a sikeres kereskedő felesége felügyelte a nagy háztartás termelő tevékenységét, közben vidéki és városi birtokokat adott el vagy bérbe akár a saját, akár férje nevében, vagy özvegyként is. A kereskedők és céhes mesterek feleségei részt vettek az üzlet vezetésében, nemcsak özvegyként, hanem féljük életében is: fegyelmezték az inasokat — akik nehezményezték is, hogy kezet emel rájuk —, segítettek a nagy szövőszékeknél a legényeknek, húst árultak, míg a férjük a vágóhídon dolgozott a munkásaival, pénzt vettek kölcsön a férjükkel nyomdai vállalkozásukhoz, és így tovább. 1 Davis, Natalie Zemon: Társadalom és kultúra a kora újkori Franciaországban. Balassi Kiadó, Budapest, 2001. 74-75. 2 Státny okresny archív, Banská Bystrica, Fase. 207. nro. 42 Magyar Országos Levéltár, Pozitív Filmtár, C 74. számú tekercs 246. felvétel Ezenfelül az iparos családok és a kisemberek (menu peuple) asszonyainak jórészt saját munkája is volt. Főleg a textil-, ruha-, bőr- és élelmiszerszakmákban dolgoztak, de a lányok tükészítő és aranyozó műhelyekben is tanulták a mesterséget. Halat és pacalt árultak, fogadót és kocsmát vezettek. Voltak köztük festők és természetesen bábák. Párizsban vásznat szőttek, Lyonban selymet. Cipőt és kesztyűt, övet és gallért varrtak. Párizsban Perette Aubertin gyümölcsöt árult az Église des Mathurins mellett egy standon, míg férje nyomdászként dolgozott. Lyonban Pernette Morilier fátylat készített és árult, míg férje aranyművesként dolgozott. Egy Lyonból való rendkívüli dokumentumban egy sikeres cipész bevallja, hogy gazdagságát nem annyira saját bevételének, hanem a feleségének köszönheti, aki huszonöt éve vászonkereskedőként önállóan dolgozott.1 A fent vázolt kép részben a korabeli Magyarországon is készülhetett volna. Ha nem is minden tekintetben és minden városban, de bizonyos jogi és gazdasági nézőpontból Besztercebányán mindenképpen. A 16. században a besztercebányai nőkről sok mozaikszerű információ áll rendelkezésünkre a forrásokban. Megjelennek házassági szerződésekben2 , hitel-3 és zálogügyletek4 alanyaiként vagy kereskedelmi megállapodásokban5 . Érthetően nem találhatóak meg azonban 3 MOL, Pozitív Filmtár, C 74. számú tekercs 277. és 340. felvételei 4 MOL, Pozitív Filmtár, C 74. számú tekercs 755. felvétel 5 MOL, Pozitív Filmtár, C 74. számú tekercs 268., 309., 354., 583. és 715. felvételei
