Századok – 2004
Közlemények - Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. századi Oroszországban IV/893
TULAJDONOSI DINASZTICIZMUS ÉS ÁLLAMFOGALOM... 903 Az említett három, egyébként egymást kölcsönösen átható aspektus analitikus kategóriaként való alkalmazása és egymáshoz való viszonyának bemutatása alapvető jelentőségű az orosz államfogalom alakulásának vizsgálatában. Ez azonban nem helyettesítheti a goszudarsztvo jelentésében bekövetkezett változások leírását, ami még fontosabb aspektusa egy ilyen irányú vizsgálódásnak. A tulajdonosi szemlélet jellegzetességeit az előbbiekben taglaltuk; most a hivatal elvét vesszük vizsgálat alá. Shennan a 17. századi francia és orosz uralkodók hatalmának összehasonlítása kapcsán jogosan veti fel, hogy valószínűleg „nem egymáshoz hasonló dolgokat hasonlítunk össze".7 6 Álláspontja azonban éppen a kiindulópont vonatkozásában félrevezető: „Volt egy alapvető különbség a királyi hivatal kétféle koncepciója közt, amit a szembenálló jogi tradíciókra való utalással lehet legjobban szemléltetni. Míg Nyugaton a király hivatala öröklődött a jogi kötelezettségek seregével együtt, amelyek jelentős mértékben megszabták a hivatal viselőjének autoritását, addig a Moszkvai Nagyfejedelemségben a cárság kínált a hivatalban levőnek korlátlan hatalmat. Nyugaton maga az uralkodó hivatala gátolta a személyes ambíciók kielégítését, a Moszkvai Nagyfejedelemségben viszont éppen ez segítette elő. Míg a francia uralkodók hatalma elsődlegesen az öröklési törvényen alapult, a cároké magán a hivatalon függött, bárhogy jutottak is hozzá."7 ' Bár Shennannak igaza van a jogi tradíciók különbözőségének hangsúlyozásában, a probléma a moszkvai Oroszország esetében valójában éppen a hatalom végletesen személyes felfogása, az uralkodás mint hivatal elvének hiánya volt. Ennek egyik fő bizonyítéka, hogy Oroszországban nem létezett koronázási eskü, mely az uralkodás mint hivatal eszméjének következményeként jelent meg a 9. században a nyugati kultúrkörben. Éppen az uralkodó közszemélyként való felfogása, közfunkciójának hangsúlyozása képezi viszont, Poggi szerint, „a leglényegesebb különbséget a nyugati abszolút állam és a despotizmus közt".7 8 Az uralkodás mint hivatal elvének hiánya azért fontos, mert Rowen a tulajdonosi dinaszticizmus kapcsán leszögezte: ez csak egy elem volt a sok közül a kora újkori monarchiák történetében, és a „tulajdonosi elv" ritkán jelentkezett a maga „leplezetlenségében".7 9 Léteztek ugyanis nagy hagyománnyal bíró ellentétes koncepciók is: így mindenek előtt az uralkodás mint hivatal eszméje.8 0 Ez azonban nem pusztán ellensúlya volt a tulajdonosi elvnek, hanem egyben az „állam objektiválódása" szempontjából is különleges jelentőséggel bírt:8 1 az állam modern fogalma ugyanis Nyugaton alapvetően abból az évszázados fejtegetésből nőtt ki, amelyet az uralkodásnak mint közhivatalnak a kérdéséről folytattak.8 2 désére. A iustitia volt Izidor számára az az erény, amely összefoglalóan megtestesítette a „keresztény uralkodó kötelezettségeit". Canning, J.: A középkori politikai gondolkodás története 350-1450. Bp. 2002. 39-40. 76 Shennan i. m. 67. 77 Uo. 67. (Kiemelés tőlem S. E.) 78 Poggi i.m. 44-45. Valóban, az uralkodó közfunkciójából eredően, és nem tulajdonosi mivoltánál fogva tarthatott igényt az abszolutizmus teoretikusainál az adóztatás és törvényhozás jogára. 79 Rowen i. m. 169-170. 80 Uo. 169. 81 Dyson i. m. 28. 82 Ez volt ugyanakkor az egyik forrása Nyugaton annak a gondolatnak, hogy az uralkodó és az alattvalók közti viszonyt egyfajta szerződésként értelmezték. Kelly. J. M.·. A Short History of Wes-