Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 891 Damokos azonban, aki 1657-ben olyan jól tudta, hogy Massari titkár megbukott, és lehet, sőt illik bírálni, a későbbiekben, amikor sok éve Erdélyben, a hegyek közt elzárt Csíksomlyó kolostorában élt, már korántsem volt ilyen jól tájékozott a római kúria ügyeiben. Számos, az 1670-es években írt levelében, csak mint „N. úrnak, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának", vagy pedig „N. úrnak, N. érsekének,, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának" tudta címezni a Csíksomlyóról Rómába küldött leveleit. Egy másik levelét Damokos „N. úrnak, caesareai érseknek, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának" címezte, azaz, bár azt nem tudta, hogy a Kongregáció titkára ekkor Federigo Baldeschi Ubaldi Colonna, azt egy aláírásán azért feltehetően kibetűzte, hogy a titkár a caesareai érsek címét viselte. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy Damokos Kázmér 1671 szeptemberében Erdélyből a másfél hónappal korábban meghalt prefektusnak, Antonio Barberini bíborosnak írt levelet, mert még nem tudott Barberini haláláról.171 Nem tudta Baldeschi Colonna titkár nevét a magyarországi missziót szervező Daniel von Neustift osztrák kapucinus sem. 1672. október 12-én, amikor Rómába írt, már ötödik éve Federigo Baldeschi Ubaldi Colonna volt a Kongregáció titkára. A kapucinus hittérítő azonban csak így tudta megírni a címzést a levelére: „Méltóságos és Főtisztelendő Uramnak, N. N. úrnak (titulusai) a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának, stb., stb." 172 Damokos halála után a misszionáriustársa, Jegenyei Ferenc kusztosz, is 1680-ban az erdélyi Mikháza kolostorából írva csak ,,N. N. -nek a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának" tudta címezni a beszámolóját a misszió iskolájáról. Damokos és Jegenyei, valamint missionáriustársuk, Kájoni János ferences, a híres zeneszerző, nemcsak a római titkárok neveivel, de a hódoltságban fontos szerepet játszó bosnyák püspök személyével sem voltak tisztában. A csíksomlyói kolostorból 1666-ban levelet írtak a Kongregáció bíborosainak, amit az említett római ferencessel, Modesto a Romával küldtek el. Az erdélyi ferencesek arra kérték a kardinálisokat, hogy intsék meg a boszniai püspököt, hogy ezentúl ne avatkozzon bele az erdélyi ügyekbe. Ο ugyanis az erdélyi Mikháza kolostorát is vizitálni akarta, mivel ott is bosnyák ferencesek térítettek - erről látták is a levelét, írták a magyar szerzetesek. Feltehetően erre a levelére írt aláírását próbálták meg kisillabizálni, mert a bíborosokat arra kérték hogy „patri Michaeli Ν.", Ν. Mihály atyának írjanak. Ekkor azonban nem volt boszniai püspök, üresedésben volt a püspöki szék, ezért az erdélyi szerzetesek minden bizonnyal valamilyen más boszniai elöljáró levelét láthatták.173 171 APF SOCG Vol. 436. Fol. 57-58/v. APF SC Ungheria-Transilvania Vol. 1. Fol. 356. Fol. 441. 172 APF SOCG Vol. 440. Fol. 206-208/v. 1,3 A bosnyák ferencesek történetéről rövid összefoglalás a legfontosabb dokumentumok másolataival: Franjevacki arhív, Sarajevo, Samostan Sveti Anto, Prothocollum provinciáé Bosnae Argentinae Vol. I. 1-8. A bosnyák ferencesekre alapvető monográfia: Srecko M. Dzaja: Konfessionalität und Nationalität Bosniens und der Herzegowina. Voremanzipatorische Phase 1463-1804. München 1984. Magyarországi missziós tevékenységükre: Tóth István György·. Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban. Századok 134 (2000) 747-799. Uő: Between Islam and Catholicism. Bosnian Franciscan missionaries in Turkish Hungary, 1583-1717. Catholic Historical Review 89 (2003) 409-433.
