Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
882 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY adni a Kongregáció által kiutalt pénzt, mondván, hogy a misszióprefektusnak, Desmanichnak már elküldte, Desmanich ezt azonban váltig tagadja. A következő évben azután lelepleződött a csalás. 1651-ben Giovanni Desmanich, korábban a temesközi misszió prefektusa, szintén Rómába ment. Felkereste a Kongregáció könyvelőjének hivatalát, és utánanézett a Kongregáció könyvelésén a számlakönyvekben, hogy hová tűnt a segély, amelyet a bíborosok a krassóvári és lippai missziónak szántak. Ezután Desmanich felháborodott beadványt írt a bíborosoknak. Igen súlyos ügyben fordul a Hitterjesztés Szent Kongregációjához, írta. 1647 óta Giovanni Domenico Verusio, a Kongregáció ágense és a misszió prokurátora, mindig azt írta neki, hogy a Hitterjesztés Szent Kongregációja a nápolyi háború miatt (a nápolyiak felkelése a spanyol uralom ellen) nem tud pénzt küldeni. Most azonban Rómában megtudta, hogy Verusio valójában egy előre aláírt üres lap segítségével felvette a levélíró nevében a neki járó pénzt, és azt magánál tartja. A Kongregáció is igen súlyosnak tartotta az ügyet, amelyet Cristoforo Vidman bíboros előterjesztésében tárgyalt. A kardinálisok Verusio sikkasztását a Propaganda bírósága elé utalták. A Kongregációnak 1623 óta saját bírósága is volt, egy külön kinevezett bíróval, aki a pápa utasítása alapján minden, a missziókat illető ügyben Ítélkezhetett. A Propaganda első bírája maga Ludovico Ludovisi bíboros, az alapító XV Gergely pápa unokaöccse volt, később azonban a tényleges feladatokat hamarosan átadta egy alacsonyabb rangú, tanult római jogásznak, Cesare Montinak, aki a „substi tu tus judex" címet viselte. A magyar missziók sikkasztásai ügyének kivizsgálásakor Girolamo Lanuvio töltötte be több évtizedig a Propaganda helyettes (valójában: tényleges) bírói tisztét, és e minőségében rendszeresen részt vett a Kongregáció ülésein.136 Az ügy további részleteit nem ismerjük, de ezután Giovanni Domenico Verusio ágens valóban eltűnik a szemünk elől, további szerepet a magyar missziókban már nem játszott. Ez a sikkasztás volt — tudomásom szerint — az egyetlen alkalom, hogy a magyarországi missziók ügyében a Propaganda bíráját kellett bevonni.137 A Kongregáció levéltára és a magyarországi misszionáriusok A Kongregáció megalapítását követő években a levéltár gyorsan gyarapodott, és a hivatal működésével párhuzamosan a felépítése is mind bonyolultabb lett. Itt gyűjtötték össze a világ minden tájáról befutó jelentéseket és leveleket, az ülések jegyzőkönyveit, a kimenő levelek fogalmazványait, a Kongregáció dekrétumait, de itt őrizték a tájékozódáshoz nélkülözhetetlen térképeket és földrajzi könyveket is.13 8 A levéltár először még elfért a titkár dolgozószobájában felállított szekré-136 AP F Acta SC Vol. 3. Fol. 35. Lanuvio 1638. július 19-én vett részt először mint a prefektus által kinevezett helyettes bíró a Kongregáció ülésén. APF Acta SC Vol. 13. Fol. 111. 131 APF SOCG Vol. 218. 143-144. 151. 200. 353. SOCG Vol.55. Fol. 147/r-v.+ 156/v. Vol. 89. Fol. 51+ 52/v. Vö. Krista Zach: Die bosnische Franziskanermission des 17. Jahrhunderts im südöstlichen Niederungarn. Aspekte ethnisch-konfessionneller Schichtung in der Siedlungsgeschichte Niederungarns. München 1979. 125-126. (az itt közölt forrás lelőhelyeként megadott oldalszámok azonban üres lapokat jelölnek a levéltári kötetben). 138 Nicola Kowalsky: L'archivio della Sacra Congregazione „de Propaganda Fide" ed i suoi archivisti. Romae 1964. passim, Uő: L'archivio della Sacra Congregazione „de Propaganda Fide". Rassegna degli archivi di stato. XXV 1965. no. 1. 37^14.
