Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
878 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY kor Jegenyei számítása szerint két forintért, azaz egy scudóért, mintegy nyolc mérő búzát lehetett venni. Az így remélhető évi 12 scudo (azaz 24 forint) egy iskolamester ellátására, írta Jegenyei, semmiképpen sem elegendő, bár a mester élelméről nem kell gondoskodni, mert azt a mikházai kolostor konyhájáról ugyanúgy minden nap megkapja, ahogy maguk a szerzetesek.12 0 Ha Jegenyei úgy vélte, hogy 12 scudóból az iskolamester nem élhet meg, akkor viszont valószínűnek tűnik, hogy ennek két és félszerese, 30 scudo, amennyit a közeli Csíksomlyó iskolamestere kapott a Kongregációtól, mégiscsak elegendő volt - feltéve, ha hébe-hóba valóban beérkezett. Kézenfekvő lenne, hogy a Propagandából a magyarországi és erdélyi misszionáriusoknak küldött ellátmány összegét a plébánosoknak a 17. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvekben (canonica visitatio) igen részletesen feltüntetett jövedelmével vessük egybe. A katolikus papok jövedelme azonban igen sokszínű volt. A tizedjövedelmeket a földesurak árendálták, míg a hívek háztartásonként adtak nekik készpénzt, terményt, ezen kívül a plébánosoknak szántóföldjeik, rétjeik, szőleik, de néha még jobbágyaik is voltak, továbbá malmokból rendeltek nekik jövedelmet, és természetesen a keresztelésért, esketésért, temetésért is kaptak stólapénzt, stb. A Sopron megyei Miskén 1646-ban a plébános minden háztartástól egy (az erdélyitől eltérő nagyságú) mérő gabonát kapott, ami összesen 66 és fél mérőt tett ki, - igaz, a plébánoshoz tartozó két templomnak még szőlei is voltak, és hat hold szántója. A pulyai plébános ugyanebben az évben 35 köböl — a mérő másfél-kétszerese — gabonát kapott a falu lakosaitól, de neki is voltak kisebb szántóföldjei. A csíksomlyói kolostor iskolamesterének a Kongregáció, láttuk, évi 30 scudo ellátmányt küldött, ez Jegenyei számítását alapul véve évi mintegy 240 mérő búzára lehetett elég. A 17. századi erdélyi rendtartások a plébános bérére háztartásonként két-két kalangya őszi és tavaszi búzát rendeltek, míg az özvegyek, zsellérek keverebbet adtak.12 1 A Sopron megyei és az erdélyi plébánosok jövedelmét nem vethetjük egybe a Kongregációtól kapott ellátmányokkal - a körtét kellene összehasonlítanunk, nem is az almával, de az itáliai gránátalmával. A plébánosok részletesen felsorolt sokféle jövedelméről olvasva, mégis az a nem számszerűsíthető benyomásunk támad, hogy a Kongregáció által küldött, paponként, iskolamesterenként 25-40 scudót kitevő ellátmány megfelelő volt, az így kiutalt évi kb. 50-80 forintnak megfelelő összeg tisztességes megélhetést biztosított. Bizonyára nem kis előnyt jelentett a 17. századi, jórészt nem pénzgazdálkodásban élő falvakban az is, hogy a misszionáriusok a küldött összeget készpénzben vehették át. A Hitterjesztés Szent Kongregációjában megszavazott pénzek azonban csak nagy késedelemmel érkeztek meg a magyarországi és az erdélyi missziókba, gyakran pedig teljesen elmaradtak. Amikor pedig a török bégeket, kádikat kellett megvesztegetni, vagy a török fogságba került misszionáriusokat kiváltani, akkor 120 Relationes 372. 121 Tomisa Ilona: Katolikus egyház-látogatási jegyzőkönyvek. 16-17. század. Bp. 2002. 158. 162., 306. 286. 292., József Búzás: Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem 17. Jahrhundert. I. Eisenstadt 1966. 107-142., Veszely Károly: Erdélyi egyháztörténelmi adatok. I. (unicus), Kolozsvár 1860. 21-27. 49-51., 347-348.