Századok – 2004
Közlemények - Tóth István György: A szaggatott kapcsolat. A Propaganda és a magyarországi missziók 1622–1700 IV/843
KATOLIKUS MISSZIÓK MAGYARORSZÁGON 1622 ÉS 1700 KÖZÖTT 847 Az új Kongregáció tehát a kereszténységet sohasem látott, az újonnan felfedezett földrészeken élő emberekkel is akart foglalkozni, de a fő hangsúlyt a „hazug sötétségként" jellemzett iszlám híveinek, továbbá a protestánsoknak a megtérítésére helyezte. A reformáció elleni harc különösen fontosnak tűnt XV Gergely számára, világosan rájuk utalnak a bulla ezen sorai: Amikor „az északi tájakon az ördög a jó vetésbe az eretnekség konkolyát hintette", egész országokat ragadott el Krisztustól, ezek visszaszerzése is a missziók feladata lesz. Egy évszázaddal a lutheri reformáció után a protestantizmus visszaszorítása az inkvizíció eszközeivel már joggal tűnt lehetetlennek, de legalábbis 1648-ig, a vesztfáliai békéig, a pápaság még bizakodott abban, hogy a meggyőzés eszközei, a missziók sikert érhetnek el „az északi tájakon" is. A bulla nem szólt külön a megtévesztett keresztények egy másik nagy csoportjáról, a görögkeletiekről vagy ortodoxokról, akiket a katolikus egyház szakadároknak tekintett, de a 17. században, nem sokkal a bresti unió (1596) után, az ő megtérítésük is a katolikus missziók fontos feladata lett. A Propaganda munkájában azután a súlypontok igencsak másként alakultak, mint ahogy azt az alapító bulla alapján gondolhatnánk. A misszionáriusok a 17. században a protestánsok térítésében is csak mérsékelt sikereket értek el, és csak nagyon kevés muszlimot térítettek meg. Az Oszmán Birodalom közeli és távoli tartományaiban ugyan egyaránt sikerrel misszióztak, de nem a muszlimokat térítették, hanem a katolikusokkal törődtek. A Hitteijesztés Szent Kongregációja misszionáriusai a megroppant katolikus egyházi hierarchia területein élő, megrendült hitű katolikusok megerősítésében lettek igazán sikeresek. A felsorolt missziós feladatok megszervezésére a pápa létrehozta a bullában név szerint felsorolt bíborosok tanácsát, akik — írta elő XV Gergely — néhány prelátussal és a titkárral együtt szorgosan tanácskozzanak a missziókról, havonta egyszer a pápa palotájában, havonta kétszer pedig a legidősebb bíboros házában.1 5 Valamennyi, a missziókra vonatkozó korábbi oklevél és kiváltság, legyen az akár pápai rendelet is, ezennel érvényét veszti, ha ezen bullával ellentétes lenne, rendelkezett a pápa: A Hitterjesztés Szent Kongregációja tehát roppant széles körű felhatalmazást kapott. Közép-Európában a Propaganda megalapítása egybe esett a katolicizmus erőteljes térhódításával. 1619-ben a békülékenyebb II. Mátyás császárt és magyar királyt II. Ferdinánd váltotta fel a trónon, aki egy, a fegyveres erőt és a meggyőzést egyaránt „bevető", modernebb, aktív és kérlelhetetlen katolikus expanziót képviselt. Ferdinánd a megválasztása előtt stájer főhercegként ezt a vallási türemetlenséget már a gyakorlatban is kipróbálta. 1620. november 8-án pedig a fehérhegyi csatá-15 A bíborosok kezdetben valóban a pápai, nyáron a Quirinale, míg télen a Vatikáni, palotában, illetőleg a rangidős kardinális palotájában gyűltek össze, általában Ottavio Bandini kardinálisnál. A Kongregáció azután a pápai hivatalok palotájában, a Navona tér melletti Cancelleria-palotában kapott helyet, a magyarországi misszionáriusok is ide címezték a leveleiket, a palotában lévő templomról San Lorenzo in Damaso-ként meghatározva az épületet. 1633-tól a bíborosok üléseit már a Spanyol tér közelében a Ferratini-palotában tartották, a Kongregáció ma is használt impozáns épületében, a Propaganda Kollégiumában, ahol egyben a VIII. Orbán alapította, misszionárusokat képző Collegium Urbanum is helyet kapott. Az 1640-es évek közepén a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkársága is átköltözött a Cancelleria-palotából a Propaganda épületébe. Ettől kezdve a magyar misszionáriusok is „Al Collegio di Propaganda" címezték a leveleiket. Antonio Menniti Ippolito: I Papi al Quirinale. Roma 2004. 45-126.
