Századok – 2004
Közlemények - Erdélyi Gabriella: Hatalom; vallás és mindennapok a középkor és újkor határán: egy kolostorper története IV/823
834 ERDÉLYI GABRIELLA feltűnő, ez viszont inkább az események és szereplői minél árnyaltabb megismerésére törekvő kívülálló, semmint az ágostonosok számára volt hátrányos. Az így összesereglett körmendiek és falusiak, jobbágyok, nemesek és papjaik gondolatait, érzelmeit és szavait a kihallgatás szituációja is befolyásolhatta. A tanúk helyzete annyiban mégiscsak speciális volt, hogy tiltott vagy általánosan elítélt dolgok kapcsán kellett magukról is beszélniük. Viselkedésükre az eddigiekkel ellentétes irányból, a szövegből kiindulva következtethetünk. A tanúk tárgyi-tartalmi többlettudása elsősorban az ágostonosokkal kapcsolatos, konkrét eseményeket felidéző és ábrázoló történeteikben sűrűsödik. Ezért ezek segítségével meg lehet próbálni vallomástételi stratégiák, őszinteségük vagy befolyásoltságuk további nyomozását.4 1 Ε mintegy 75 rövid elbeszélés felépítése — az emlékelőhívás mechanizmusainak valószerű tükörképeiként — arra utal, hogy a tanúk nem törekedtek az elfelejtett részletek kitalálásával hihető történetek gyártására, a bíró és a majdani olvasó meggyőzésére. A szájukon ismétlődő történetvariánsok (4 történet 35-ször) szintén valószerűnek, s ezáltal igaznak tűnnek: az emlékezés és a hallottak továbbmesélésének természete szerint a központi cselekmény stabilitását, az egyéb részletek ellentmondásait, és a nyilvános eseményhez fűződő személyes érdekeltség hatását figyelhetjük meg bennük. Úgy tűnik tehát, hogy mindenki legjobb tudása szerint őszintén elmondta, amit tudott és gondolt. Ha azonban megkeressük az egyes vallomásokon belül és köztük lévő azon töréseket (pl. tények és vélemények ellentmondásait, figyelemelterelő anekdotálásokat, egymás leleplezéseit), ahol az elbeszélés és a valóság különbsége sejthető, kiderül, hogy nem így történt. Sokan sokféleképpen taktikáztak: miközben természetesen voltak őszintén nyilatkozók, egyesek — mégpedig épp az egykori cimborák közül — sokat beszéltek, elhatárolódtak a barátoktól, mégis kevés konkrétumot árultak el; mások sokat tudtak, mégis teljesen tudatlannak álcázták magukat. A stratégiák megválasztásában szerepet játszott, hogy az emberek barátokhoz fűződő mindennapi kapcsolata egykor változatos volt, az elutasítástól a barátságig terjedt. Az időközben kitett ágostonosok iránti hozzáállásuk sem egyformán változott. Voltak, akik utólag megsajnálták őket, mások, noha korábban cimboráik voltak (akik között főleg a környék plébánosait azonosítottuk), az új viszonyokhoz alkalmazkodva őszintén örültek távozásuknak. Talán az ő esetüket jellemezhetjük az identitás újrarendeződésének mai fogalmával. Másrészt sokféleképpen érzékelték és értelmezték a szituációt, amelyben beszélniük kellett. Néhányan a felperes, tehát az erősebbik fél elvárásaihoz igazodtak, de volt, aki nyíltan vállalta ezzel ellentétes vonzódásait. Szavaikra a hatalmi relációknál kézzelfoghatóbban hatott a kihallgatás mikrovilága. Miközben a világi tanúk szabadabban beszéltek, az alsópapság a püspök-bíró előtt elsősorban nem a barátok iránti szolidaritásból hallgatott, hanem mert szégyellte megvallani mindennapi botlásait. Végül a történetek — mint az ágostonosokról a környéken közszájon forgó hírek — hálózata pontosan leképezte a társadalmi viszonyokat, kijelölte a 41 A tanúk őszinte vagy befolyás alatti magatartásának, vallomásaik igazságtartalmának (a megtörtént eseményekkel és a tanúk tényleges nézeteivel, véleményével való kapcsolatának) részletes elemzését 1. Erdélyi G.: „Causa Scientiae" i. m.
