Századok – 2004
Közlemények - Erdélyi Gabriella: Hatalom; vallás és mindennapok a középkor és újkor határán: egy kolostorper története IV/823
EGY KOLOSTORPER TÖRTÉNETE A 16. SZÁZAD ELEJÉN 831 sét okozta.2 5 De addig is, az értelmezésnek ezen a szintjén, a kegyúr hanyagsága a körmendi események nagypolitika mentességét erősítő körülmény: arra utal, hogy a reform, amelynek sikeréért Bakócz más esetben mindent megtett, Körmenden nem jelentett számára presztízskérdést. A tanúkihallgatás A korszakban keletkezett dokumentumokhoz hasonlóan a körmendi per jegyzőkönyve magán viseli az elit keze — pontosabban: képzetei és hatalma — nyomát.2 6 Ez rontja annak esélyeit, hogy az egykori kulturális dialógus utólagos tanúivá válhassunk. Jóllehet a tanúkihallgatást éppen valami ilyennek, a bírák és a jegyző személyében az egyházi és világi hatalom alacsonyabb-magasabb rangú képviselői, illetve egyszerű emberek interakciójának, az Ágoston-rendiek életéről folyó párbeszédének érdemes felfognunk. Vajon az elit tudása, illetve a hatalmasok tekintélye ez esetben is végleg elnémította a nép hangját?2 7 Először a hivatásos jog- és írástudók teljesítménye közötti résekben keresendő a tanúk, azaz többnyire egyszerű emberek szavai és tudása. A tanúvallatás az Ágoston-rendiek előírásai — és egyúttal a bevett gyakorlat — szerint zajlott: a bíró felolvasott a tanúnak egyet a felperes, vagyis az Erdődyek által az ágostonosok feslett életét taglaló artikulusokból. Amennyiben a tanú ezeket megerősítette, ezt követően az ágostonosok által előírt kérdések szerint faggatta őt a bíró tovább. A bíró és a tanúk közötti egykori párbeszéd rekonstruálása tehát a kezdő- és végpontot alkotó írásos dokumentumok (a felperes artikulusai, az ágostonosok kérdőíve, és a vallomások jegyzőkönyve) alapján lehetséges, a formai jegyek2 8 és a tartalom logikájának aprólékos nyomonkövetésével. Ily módon megállapítható, hogy a bíró előírásszerűen, a vádat és a kérdőívet követve, ugyanakkor ésszerűen és célszerűen végezte a feladatát.2 9 Ez azért fon-25 A kegyúr kolostor-felújítási ígéretére 1. BAV Barb. Lat. 2666., f. llr -12". Az Erdődyek a ferencesek ismételt kérésére sem voltak erre hajlandók, ezért 1524. március 11-én VII. Kelemen pápa az obszerváns ferencesek provinciálisának kérésére engedélyezte, hogy a körme, ndi kolostort, tekintettel annak romos állapotára, elhagyhassák. Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. I-V Szerk. Bunyitay V-Rapaics R.-Karácsonyi J.-Kollányi F.-Lukcsics J. Bp. 1902-1912. I. No. 127. 26 Erre utal találóan az „elnyomás archívumai" kifejezés. Dominique Julia: La religion -histoire religieuse, Faire de l'historié. I—III. Ed. Jacques le Goff-Pierre Nora. Paris, 1974. II. 147. A modernnek tűnő felismerést meglepő éleslátással és tudatossággal kezelte már a 19. század végén Acsády Ignác: Közgazdasági állapotaink a 16-17. században. Bp. 1889. Pl. 85., 91-92. 27 Vö. Ginzburg módszerével, aki a boszorkányokkal kapcsolatos népi hiedelmeket kereste az inkvizíciós feljegyzésekben, vagyis a bírói sztereotípiák mögött, a sugalmazó kérdésfeltevések és a fizikai kényszer hagyta résekben. Carlo Ginzburg: Az inkvizítor mint antropológus. In: Történeti Antropológia. i. m. 147-156. 28 A bírói kérdésfeltevésre egyértelműen utaló szöveghely például a függő beszéd (például interrogatus testis de nomine ... respondit). Megbízható nyomravezető az is, ha a tanúk valamit nem tudnak (például testis interrogatus respondit se nihil scire). Ha ilyenkor az artikulusokban nem található a tanúk válaszába foglalt megfelelő rész, akkor nyilvánvaló, hogy ez a bíró kérdésére adott reakciójuk volt. 29 Ez alatt egyrészt azt értem, hogy az előírt kérdéseket többnyire feltette, de nem ragaszkodott hozzájuk mereven. így például az elbeszélt események időpontjára és szereplőinek nevére Attádi igen következetesen rákérdezett, aminek biztos jele — a pozitív válaszok legalább egy része melk f
