Századok – 2004
Közlemények - Erdélyi Gabriella: Hatalom; vallás és mindennapok a középkor és újkor határán: egy kolostorper története IV/823
830 ERDÉLYI GABRIELLA ezt a kolostort elsősorban nem főpap-politikus mivoltában, az Ágoston-rendiek ellenségeként vagy a cseri barátok szövetségeseként reformálta. Inkább egyszerűen arról lehetett szó, hogy mint a kolostor földesura és kegyura, ismerte a kolostori élet valóban válságos állapotát, és ezen változtatni akart. Mivel tehát a körmendi kolostor reformja során a lényeges törésvonal nem a bíboros-legátus és a hazai ágostonosok között húzódott, az események háttere az országos politikától egyfelől messzebb, Rómában, másfelől közelebb, a körmendi színtéren keresendő. Az ágostonosok fellebbezésére a pápa rendhagyó módon reagált: elrendelte a kolostor azonnali visszaadását, és magához vonta a végső döntést. Mindezzel egyértelműen a kolostort válságba sodró ágostonosoknak kedvezett. Ezen a nyomon továbbhaladva szembeötlővé válnak a körmendi reform egyedi (kései volta, Bakócz sajátos helyzete), s egyúttal a külső tényezők által kivitelezett kolostorreformok strukturális jegyei is. Értve ez alatt, hogy a pápaság, mely eredetileg az obszerváns mozgalmak természetes szövetségese volt, a 15. század utolsó harmadától kezdve az obszervánsok és helyi szövetségeseik ellenében a konventuális barátok érdekeit, és ezzel mindenekelőtt saját hanyatló tekintélyét védelmezte, így fordulhatott elő, hogy Körmenden a pápa paradox módon saját legátusa ellen fordult. A mendikáns kolostorok feletti közvetlen pápai joghatóság a gyakorlatban azonban keveset ért: a reformok kimenetele nagymértékben a helyi erőviszonyoktól függött. Róma annak érdekében, hogy tekintélyveszteség nélkül kerüljön ki az ilyen szituációból, sokszor legfeljebb annyit tehetett, hogy a történteket, akár a fennálló kánoni jogviszonyok ellenére, utólag szentesítette. A jelek szerint ez történt Körmend esetében is. A késő középkori kolostorreformnak, akárcsak a szentek kanonizációs eljárásainak, lényeges momentuma volt tehát a periféria és a római centrum egyezkedési folyamata. A 15. századi erőviszonyok a trienti zsinat hatására azonban a 16. század második felében a pápaság javára módosulnak.23 A római egyházpolitikai törekvések után helyi szinten kell tehát tovább folytatni a vizsgálódást, mégpedig két különböző aspektusból. Egyrészt ugyanis azt találtam, hogy a szentszéki eljárást Budán és Körmenden végző bírák, a jegyző és az ügyvéd Bakócz közvetlen környezetének tagjai voltak.2 4 Erre bizonyára elsősorban azért volt szükség, hogy Róma és az ágostonosok érdekszövetségének erejét semlegesíteni tudják. Mégis érdemes szemügyre venni, hogy a tanúk előtt is nyilvánvaló egyenlőtlen hatalmi viszonyok milyen befolyást gyakoroltak vallomástételükre. Már most egyértelműnek látszik, hogy a körmendi kolostorreform története — a Róma-Magyarország tengely mellett — a barátok, a körmendi és környékbeli lakosság, valamint a földesúr mindennapjainak, egymás iránti elvárásainak dinamikájában íródott. Ε lokális térben keresendő a magyarázat arra az egyelőre nyitva maradó kérdésre, hogy miért maradt teljesítetlenül a kolostor felújítására tett kegyúri ígéret, ami a reform végső kudarcát, a ferencesek elköltözé-23 Bővebben 1. Erdélyi. Bakócz i. m. 33-39, 42^14. 24 Szatmári György pécsi püspök, kancellár, a vizsgálatra a pápa által delegált bíró, ebben a funkciójában helyettese; Vitéz Mihály székesfehérvári prépost; Attádi Mihály pécsi segédpüspök, a tanúkihallgatást vezető bíró, Újhelyi Márton deák, az Erdődyek ügyvédje, valamint Miletinczi János bírósági jegyző kapcsolataira az érsekkel 1. Erdélyi·. Bakócz i. m. 39-42.
