Századok – 2004
Közlemények - Erdélyi Gabriella: Hatalom; vallás és mindennapok a középkor és újkor határán: egy kolostorper története IV/823
824 ERDÉLYI GABRIELLA Ε különös jelenség a Körmend mezővárosának főterén álló kolduló rendi kolostor körüli bonyodalmakat jelenti, amely a vitába keveredő felek között szentszéki perhez vezetett. A fejleményekről a pápai utasításra a környékbeli lakosság tanúkihallgatása és ennek részletes lejegyzése mellett lefolytatott vizsgálat jegyzőkönyve tájékoztat.4 Ezek szerint Bakócz Tamás bíboros, esztergomi érsek, aki ekkor a mezőváros földesura és a kolostor kegyura volt, az itt lakó Ágoston-rendi remeték hanyag és botrányos életére hivatkozva 1513-ban felhatalmazást kért X. Leó pápától a kolostor reformjára, amelyet friss legátusi kinevezése birtokában azonnal megkapott. A kolostor átadására 1517-ben került sor: az ágostonosoknak a vizsgálat eredményeképp távozniuk kellett, helyükre a legátus utasítására obszerváns ferencesek érkeztek a városba. Az Ágoston-rendiek azonban ekkor Rómába fellebbeztek az érsek eljárása ellen, minek következtében a Medici-pápa elrendelte az ügy helyi kivizsgálását. A nyomozás kiindulópontját adó forrás tehát a pápai rendelkezés hatására 1518 tavaszán meginduló szentszéki eljárás Rómába küldött eredeti jegyzőkönyve. A per maga a 16. század elejének két évében zajlott. A címbeli korszak-meghatározás: a középkor és az újkor határa, azonban mégsem 1517-1518-ra utal. Ez talán meglepő, hiszen a történetírás, mégpedig mindenekelőtt természetesen a német, sokáig éppen Luther Márton fellépésében látta az újkori modernitás felé vezető folyamatok feltételeinek megteremtését és kezdetét. Az utóbb reformációnak elnevezett mozgalom tehát gyökeres változásokat elindító forradalmi jelenségnek tűnt, amely jól illett a késő középkori egyház és vallásosság általános válságáról élő negatív képbe. Ebből kifolyólag a kutatás súlya sokáig magára a reformációra esett. Az utóbbi évtizedekben azonban a hosszútávú folyamatok felé fordult a figyelem. így az 1980-as évektől felélénkülő késő középkorkutatás, másfelől pedig a kora újkori felekezeti identitások kialakulásának új modellje, az úgynevezett konfesszionalizáció-kutatások mára alapvetően aláásták a korábbi korszakhatár érvényességét. Az újabb eredmények ugyanis egyfelől már a 15. század második felében mélyreható — népesedési, gazdasági, szellemi, vallásos — megújulási tendenciákra, és csak a 16. század második felében határozottabb formát öltő intézményi-jogi, vallásos-szellemi és társadalmi átalakulásra hívják fel a figyelmet. A „reformációból" így „protestáns reformáció", vagyis a modern kor beköszöntét jelentő nagy változásból az 1450-1550 közötti reformok korának csupán egyik kiemelkedő állomása lett.5 Éppen erre a periódusra esik azoknak az eseményeknek a súlypontja, amelyek a kolostorper körüli történések megértése és elbeszélése szempontjából fontosak, és az alábbi tanulmány tárgyát alkotják. Ezt az évszázadnyi, átmeneti korszakot nevezem tehát a középkor és újkor határának. vének margójára. Helikon (Mikrotörténetírás) 49. (2003) 188-209.; Natalie Zemon Davis: On the Lame. American Historical Review 93. (1988) 572-603. Az irányzat elméletének és gyakorlatának hazai recepciójába bepillantást ad a Mikrotörténelem: vívmányok és korlátok c. tanulmánykötet. Szerk. Dobrossy István. (Rendi társadalom - polgári társadalom 12.) Miskolc, 2003. 4 Biblioteca Apostolica Vaticana, Codices Barberiniani Latini (A továbbiakban: BAV Barb. Lat.) 2666. 5 A szemléletváltás és az eredmények historiográfiai áttekintését 1. Heinz Schilling·. Reformation-Umbruch oder Gipfelpunkt eines Tempts des Réformes. In: Die Frühe Reformation in Deutschland als Umbruch: wissenschaftliches Symposium des Vereins für Reformationsgeschichte 1996. Hrsg. von Bernd Moeller. (Schriften des Vereins für Reformationsgeschichte Bd. 199.) 13-34. Gütersloh, 1998.
