Századok – 2004
Tanulmányok - Papp Sándor: A Rákóczi-szabadságharc török diplomáciája IV/793
A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC TÖRÖK DIPLOMÁCIÁJA 809 ra, melyet Budapesten a Ráday Levéltár őriz. Címe: Puncta Athname, s a levéltár valamikori rendezője, Benda Kálmán azt feltételezte róla, hiszen nincs rajta dátum, hogy Pápai János fent tárgyalt követutasításával egy időben, 1705. október 26-án vagy 27-én keletkezett.68 Mivel a latin szöveg több helyen szó szerinti fordítása a tárgyalt követutasításnak, Benda Kálmán úgy vélte, hogy Rákóczi titkos kancelláriájának a terméke. Ha azonban jobban összevetjük a követutacítáctar* levő obdnáuié-Uu »c^ci, puni-jaii, a la un váuozaitai, szemoetuno Különbségeket lehet felfedezni: Az instrukció kilencedik pontja így kezdődik: „Nono: Ezekre az Porta reá állván, kérjen Kegyelmetek olly athnamét, hogy lmo Bennünköt Magyar Országgal és Erdélyei oltalma alá vévén (a Porta), stb." s felsorolja azokat a cikkelyeket, melyeket fentebb 1, 2, 3, és 4-es pontok alatt ismertettem. Ezután azonban az ahnáme-pontokon kívül elmondja, hogy a magyar fél mit vállal a szerződés megkötése esetére. (Ezeket a pontokat fentebb római számokkal jeleztem I-től IV-ig!) A három oldalas, sűrűn teleírt Puncta Athname azonban tíz pontból áll. A szöveg elemzése nélkül is látszik, hogy ha az okmány írója egyszerűen csak összemásolta volna az instrukcióból az ahdnáme-tervezet négy pontját a magyar fél vállalását tartalmazó néggyel, melyek valóban elválaszthatatlanul kötődnek egymáshoz, akkor is legfeljebb 8 pontot kellett volna megalkotnia. Az első pillanatra észlelhető formai eltérés mellett a tartalmi sokkal nagyobb. A Puncta Athname első pontja nincs meg az instrukcióban, amelyből kiderült, hogy II. Rákóczi Ferenc az oszmán szultánhoz fordult a magyarországi és erdélyi szabadság megvédelmezése érdekében. A második pont részben azonos az instrukció ahdnáme-tervezetének (1) pontjával, mely arról szól, hogy ha az ország szabad választás útján valakit királlyá választ, azt is védje meg a Porta. A latin okmány hármas pontja nem szerepel az instrukcióban, s a királyi és fejedelmi hatalom szuverenitásáról szól. A négyes megegyezik az instrukcióban leírt ahdnáme-tervezet (2) pontjával, s a karlócai békében kötött határokról szól; az ötös pont megegyezik a (3)-sal, melyben az évi ajándékfizetést említik; a hatos a portai állandó magyar követség és az évi adót beszállító rendkívüli követség portai ellátásáról szól, s részben megegyezik a magyar fél vállalásaiban felsorolt (Il)-es ponttal, azzal az eltéréssel, hogy ott nem szóltak a követség ellátásáról; a hetes pont részben megegyezik az ahdnáme-tervezet (4) pontjával, de a szövegből kimaradt az ide illő rész a magyar vállalások (I) pontjából, miszerint a magyarok mindent megtesznek, hogy a svéd és a francia király ne kössön békét a török nélkül; a nyolcas megegyezik az instrukció magyar vállalásait bemutató (III) pontjával, amely arról szól, hogy ha a Habsburg Birodalom a török ellen támadna, a magyarok az oszmán had mellé állnak. A kilences pont nem szerepel egyáltalán az instrukcióban, s az Oszmán Birodalom területén folyó szabad kereskedést említi; a tízes pedig a megállapodás kölcsönös betartásáról rendelkezik. Ezek alapján megállapítható, hogy a latin változat, bár elemeiben a fejedelmi instrukcióra épül, de nem azonos vele sem formájában, sem tartalmában. Ahhoz, hogy a Puncta Athname ki-88 Dunaraelléki Református Egyházkerület Levéltára. Ráday család levéltára. Ráday I. Pál iratai. Kancelláriai iratai. Külpolitikai iratai. IV d/2-13. (Diplomáciai kapcsolatok a török Portával. 1703-1710.) Ráday lt. IV d/2-13 Nr. 10. 49-51.; Az iratról lásd: Ráday /., 449:1.
