Századok – 2004
Tanulmányok - Papp Sándor: A Rákóczi-szabadságharc török diplomáciája IV/793
Papp Sándor A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC TÖRÖK DIPLOMÁCIÁJA* A történelmi munkák azt érzékeltetik, hogy az 1699-ben megkötött karlócai békével, mivel véget ért Magyarország török megszállása, a sok évszázadra visszavezethető történelmi kapcsolatok is megszakadtak a magyarok és az Oszmán Birodalom között. A tények azonban ennek ellentmondanak. Az oszmán állam 1717-ig megtartotta a temesvári vilájetet és a Szerémséget, így a török hódoltság még közel két évtizedig fennállt az ország déli részén, másrészt Konstantinápoly az elszenvedett területi veszteségek ellenére továbbra is meghatározó hatalom maradt a térségben, s ezt a politikai szerepét — folyamatosan gyengülő tendenciát mutatva — egészen az első világháború végéig fenntartotta. Úgy tűnik, hogy a hosszabb ideig fennálló politikai rendezéseknek azután is megmarad a hatása, amikor ezt hatalmi, katonai erőviszonyok már kevésbé indokolják. Ilyen összefüggésben kell látnunk az Oszmán Birodalom hódítása idején kialakult magyarországi, majd az ebből kibontakozó erdélyi törökös politikai irányvonalat, amely még a 18. század elején is az oszmán szultánok egykori közép-európai hatalmának igézetében élt, s így Konstantinápolyhoz kötötte hazánk sorsát. Ezt a kényszer szülte „szövetséget", mely természetesen az első évektől kezdve a magyar állami szuverenitást feladva a magyar politikai érdekek érvényesítését az oszmán nagyhatalmi politika függvényévé tette, először Szapolyai János és köre hozta létre I. (Törvényhozó) Szülejmánnal. A török vazallussá váló keleti Magyar Királyság azonban nem állhatott ellent a magyar trónt szintén követelő Ferdi* Kutatásaimat a Τ 34130 és az F 030437 számú OTKA pályázatok és az Aktion Österreich Ungarn támogatta. Külön köszönetemet szeretném kifejezni a Magyar Országos Levéltár munkatársainak és Fazekas Istvánnak, a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv magyar delegátusának a kutatás során nyújtott segítségért. A Rákóczi-szabadságharcra vonatkozóan hatalmas mennyiségű kiadott és még nagyobb kiadatlan forrással rendelkezünk. Thaly Kálmán feltáró munkája az Archívum Rákóczianum időközben kiegészült Ráday Pál kancelláriai titkár anyagával. A forráskiadások és feldolgozások felsorolása helyett arra kívánok utalni, hogy a kép teljesebbé tétele érdekében még további anyagok áttekintése szükséges. A szabadságharc katonai, belpolitikai és nyugati irányú diplomáciai törekvései a feltárt iratanyag alapján már vizsgálhatók, míg a szintén elkerülhetetlen török kapcsolatok alig kutatottak. Az egyetlen tanulmány, amely e témát taglalja, Benda Kálmán tollából született, s 1705 végéig kíséri figyelemmel a magyar-török viszony alakulását. A szerző a hazai mellett a francia külügyi levéltárból dolgozott, és felhasználta mellé a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv Turcica gyűjteményét, pontosabban néhány innen származó dokumentumot. Legtöbbet a Hurmuzaki-gyűjtemény bécsi illetőségű iratkiadásából profitált. A jelen tanulmány célja az, hogy átfogó képet rajzoljon a Rákóczi-szabadságharc konstantinápolyi diplomáciájáról egészen 1711-ig. A téma természetesen ennél sokkal részletesebb feldolgozást igényel, amelyet a későbbiekben kívánok elvégezni, ha befejeztem a bécsi gyűjtemények átvizsgálását, és áttekintettem a témára vonatkozó török levéltári anyagot is. A Károlí Gáspár Református Egyetem Kora Újkori Magyar és Egyetemes Történeti Tanszékén folyik a szabadságharc francia diplomáciai iratainak sajtó alá rendezése, amelyet Benda Gyula engedélyével és aktív támogatásával Benda Kálmán hagyatékából adunk ki. Várható tehát, hogy az említett kutatások elvégzésével, a Benda-féle forráskiadás anyagának teljeskörű fel használásával a jelen tanulmányomban felrajzolt kép némileg módosulni fog.
