Századok – 2004
Tanulmányok - Honvári János: A mezőgazdasági nagygépek állami monopóliumának kialakulása I/39
80 HONVÁRI JÁNOS lenére, hogy ezeknek a rendeleteknek az alapján elvileg csak mezőgazdasági gépeket lehetett volna igénybe venni, ,,a szóbeli utasítások értelmében a gépek felvásárlására (igénybevételére) alakított bizottság azt a gépet vette igénybe, amelyiket akarta, és tetszés szerint állapította meg a gépek vételárát. Még a dolgozó kisembereknek tekinthető géptulajdonosokkal sem tárgyalt elfogadható módon."18 4 Hazier Kálmán berhidai bognár szalagfűrészét „minden kiutalás nélkül, önkényesen" vette igénye a helyi gépállomás. „Látogatásuk" kétszer sikertelen volt, harmadszorra azonban már rendőri kísérettel érkeztek és a tulajdonos ekkor már „kénytelen volt belenyugodni" a megváltoztathatatlanba.185 Az emberek 1952 őszén minden reményüket elveszítették és végső kétségbeesésükben, a létbizonytalanságtól való félelmükben ajánlottak fel eszközöket „önkéntes megvételre" az államnak.18 6 A felvásárló bizottságok a mezőgazdasági gépeken túl államosítottak villanymotorokat, szalagfűrészeket, gattereket, benzintartályokat, szerszámokat, lakóházakat, termőföldet stb.18 7 Egyes megyékben még a gépállomásokon semmire sem használható takarmány-előkészítő kisgépeket (szecskavágókat, morzsolókat) is felvásárolták.18 8 A Belügyminisztérium éber közegei számos romos, félromos épületet, kulák gazdasági épületet, istállót stb. fedeztek fel, amelyek „nincsenek kihasználva, sok esetben karbantartva sem". A BM Titkárság javasolta a minisztertanácsnak, hogy ezeknek az épületeknek — amelyek „eltorzítják" a települések arculatát — az értékes építőanyagából létesítsenek nagyüzemi állatférőhelyeket.18 9 A „bejelenteni, összeírni, felkutatni, kisajátítani" mozgalom 1952-ben a tejipari berendezéseket is elérte. Az Élelmiszeripari Minisztérium szerint a többnyire csak importból beszerezhető tejipari gépek, felszerelési tárgyak egy része „használaton kívül" magánszemélyek, közü-184 MOL XIX-K-l-x 220. doboz. Az egri megyei gépállomási igazgató 1954. október 16-i jelentése a Gépállomások Főigazgatósága Tervosztályának. 185 A szalagfürészért a gépállomás használati díjat nem fizetett, viszont 1954 februárban a berhidai gépállomás a szalagfűrészt visszaadta a tulajdonosnak. (MOL XIX-K-l-x 164. doboz.) 186 Ezt tette pl. Bucsi József kornádi géplakatos is, aki 70 éves korára lestrapált, 40-50 éves szerszámgépek felújításával, „keserves éjt-napot egybevető munkával", erejét meghaladó „fáradtsággal" teremtett kis géplakatos műhelyt. Egyre nehezedő feltételek, állandó anyaghiány között dolgozott 1952. szeptember végéig, amikor a faluban működő felvásárló bizottság elnöke felszólította, hogy „műhelyét és szerszámgépeit ajánlja fel, vagy adja el". Amikor a géplakatos meglepve kijelentette, hogy nincs szándékában szerszámjainak eladása, a kiküldött a következőt válaszolta: „Nem baj,október elején úgyis államosítva lesz." Néhány nappal később - azért, hogy helyben, mint gépállomási alkalmazott tovább dolgozhasson saját műhelyében - a tanács előtt ellenszolgáltatás nélkül felajánlotta műhelyét és annak összes berendezését. (MOL XIX-K-l-x 163. doboz.) 187 A pölöskei gépállomás igazgatója 1953. augusztus 14-én „partizán módon jogtalanul minden papír és utasítás hiányában" 4 db teherautó gumikereket vitt el egy magánlakásról, mint „rendőrség által felkutatott és elfekvő guminak nyilvánított tárgyat". A tulajdonos többször kérte, hogy a gépállomás fizesse ki a kerekek árát, de 1953 nyaráig megkereséseire még választ sem kapott. (MOL XIX-K-l-x 163. doboz. Borbély Imre 1954. március 12-i levele az FM-nek, illetve MTVB MGI GI Zalaegerszeg, 1954. április 9.) 188 Ez történt pl. Tokodon, ahol 50 Ft-os egységáron az összes kisgépet is felvásárolták. A vételárat betudták az adóba, a kisgazdaságokban elengedhetetlen gépeket pedig a gépállomásokon ette a rozsda. (MOL XIX-K-l-x 180. doboz. A Népszava szerkesztőségének 1953. december 22-i levele az FM-hez) 189 MOL XIX-K-l-ai 3. doboz. BM Titkárság 1952. május 29-i előterjesztése a minisztertanácshoz.
