Századok – 2004
Történeti irodalom - Dokumentumok Budafok-Tétény történetéhez 1731–1950 (Ism.: Hudi József) III/771
772 TÖRTÉNETI IRODALOM szerkezetben (sorszára, cím, keltezés, forrásszöveg, levéltári jelzet), értelmező lábjegyzetekkel tettek közzé, olyan részletekre is figyelve, mint pl. az utca- és dűlőnevek változásai, a fogalmak magyarázata vagy az események és mértékek értelmezése. (Az utóbbiaknál egy bosszantó hiba is becsúszott: 1917-ben — a 128. lábjegyzet állításától eltérően — a segélyösszeget nem pengőben vették fel.) Az iratok hitelesítési záradékában számos esetben találkozunk az „olvashatatlan aláírás" megjelöléssel, holott nagyobb körültekintéssel vagy egy kis utánajárással időnként megállapítható az aláíró személye. Például, hogy ki volt Pest vármegye főorvosa 1862-ben (97.) vagy Budatétény jegyzője 1933-ban - annál inkább, mivel ez utóbbit megtaláljuk az archontológiában (388.). A források időbeli megoszlásában a szembetűnő aránytalanságot alapvetően három tényező határozta meg: a fennmaradt elsődleges levéltári források szűkössége és egyenlőtlen időbeli eloszlása, a forrásfeltárásra rendelkezésre álló idő, illetőleg a dokumentumokat válogató levéltárosok (Czaga Viktória és Szabó Csaba) érdeklődési köre, amely elsősorban a 19-20. századi várostörténetre terjedt ki. A 18. századot három vármegyei jegyzőkönyvi pont és négy egyházlátogatási forrás képviseli; hiányoznak a telepítési szerződések, úrbérrendezési iratok; sem itt, sem később nem találkozunk a ráckevei uradalom gazdasági, úriszéki irataival, melyek a mindennapi életet hozhatnák közel az olvasóhoz. A 19-20. századi források közül kiemelkednek a községi-városi képviselőtestületi jegyzőkönyvek, melyek a legfontosabb önkormányzati döntéseket tartalmazzák. Az 1867-1950 közötti időszak közzétett forrásainak háromnegyedét (mintegy 74%-át) a testületi jegyzőkönyvi határozatok és végzések teszik ki, amelyek elsősorban a hatalmi elit szemszögéből mutatják be a történelmi eseményeket. A közzétett szövegekből érzékelhető, hogy miként viszonyult a helyi hatalom a legfontosabb településfejlesztési kérdésekhez. (Sajnos, a döntéshozó elit tagjait kevéssé ismerhetjük meg, mert a szerkesztők a dokumentumokból a jelenlévők listáját minden esetben, még a tisztújítási, városalakulási jegyzőkönyvekből is kihagyták.) A képviselőtestületi, tanácsi jegyzőkönyveken kívül változatos forrásokat találunk a kiadványban. A községi-városi közigazgatási iratok mellett a járási szolgabírói, vármegyei alispáni hivatal iratai, a cégbírósági és közjegyzői, tankerületi és iskolai iratok, egyházi levéltári források széleskörű forrásfeltáró munkára utalnak. Nyilván a terjedelmi korlátok is közrejátszottak abban, hogy nem találunk a kötetben szervezési-működési szabályrendeletet, polgármesteri jelentéseket, egyesületi iratokat, sajtóközleményeket. A tájékozódást egy térkép is segíthette volna. A kiadvány munkatársai példás szöveggondozó munkát végeztek. A kötetben elenyésző a nyomdahiba, s a levéltári kiadványok átlagától eltérően az itt közölt fekete-fehér képek is élvezhető minőségűek. A szedést és nyomtatást végző Budapest Főváros Levéltár Nyomdája a felhasználói igényeket is figyelembe vette, amikor a terjedelmes kötet fűzése mellett döntött. Az igényes borító Katona László munkája. A forrásközlő részt jól kiegészíti az adattár statisztikai része (Kalmár Ella munkája), amely a hivatalos népszámlálások és egyéb felmérések alapján átfogó képet ad a kistérség 1869 utáni területi, demográfiai, gazdasági-infrastrukturális változásairól, így többek között a települések aszszimilációjáról (magyarosodásáról), társadalmi-felekezeti struktúrájuk átalakulásáról. Alapos munkát végeztek a világi és egyházi archontológiai adatsorok összeállítói (Garbóczi László, Erdélyi Pál, Mózessy Gergely), továbbá az ajánló bibliográfia készítője (Garbóczi László). A forráskiadvány legfőbb értéke, hogy átfogó képet ad a XXII. kerület létrejöttéről, Budapest és Budafok-Tétény kapcsolatáról és először közöl eddig másutt meg nem jelent, fontos levéltári forrásokat a dél-budai kistérség történetéből. Az információgazdag mellékletek jól kiegészítik a forrásközlést és hasznos útmutatást adnak a további kutatáshoz. A kötet széles körű összefogás eredménye, létrehozásában Sasfi Csaba sorozatszerkesztőn és a szerkesztőkön kívül Erdélyi Pál, Horváth M. Ferenc, Jancsó Éva, Kalmár Ella, Mózessy Gergely, Rádyné Rácz Katalin működött közre. A szakmai ellenőrzést Gyáni Gábor végezte. Reméljük, hogy a sikeres kezdetnek lesz folytatása. Hudi József
