Századok – 2004

Történeti irodalom - Életünk Kelet-Európa. Tanulmányok Niederhauser Emil 80. születésnapjára. (Ism.: Kurunczi Jenő) III/754

756 TÖRTÉNETI IRODALOM ival. Sashalmi Endre Tulajdonosi dinaszticizmus és államfogalom a 17. században: Oroszország és a Nyugat c. tanulmányában az új angolszász irodalom alapján összehasonlító módon alapvető módszertani megközelítéseket vázol fel. A cári hatalom nem a jogelveken, hanem az uralkodó ügyeit szolgáló tevékenységen nyugodott. 1648 és 1789 között Nyugaton a király személye és állama elkülönülést mutat. Ugyanekkor Oroszországban a cárok isteni akaratból uralkodtak, nem pedig az uralkodó személyétől leváló hivatal viselőjeként. Szvák Gyula az első Romanovok személyiségvonásait taglalja írásában. Mihail, Alekszej és Fjodor (I. Péter bátyja) személyiségrajzai újszerűek, lényegre törők és segítségükkel megérthetők a korabeli orosz história pszichikai mozgatórugói. Különösen fontosak Fjodor koncepciózus reformelképzelései, amelyek ha megvalósulnak, organikusabb átalakulást hoztak volna, mint I. Péter lépései. A tematikus kitérők után visszatérünk a szerzők betűrendje szerinti ismertetésekhez. Harsányi Iván az 1957 és 1960 közötti magyar-spanyol kapcsolatok alakulásáról szól a két ország levéltári forrásai alapján. A nemzetközi és a bilaterális kapcsolatokba ágyazott körültekintő fejlődéselemzés a tanulmány legfőbb értéke. Izsák Lajos az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés becikkelyezését megelőző ratifikációs törvényjavaslat nemzetgyűlési vitáját elemzi a Képviselőházi Napló alapján. Részletes képet kaphatunk a koalíciós és az ellenzéki pártok álláspontjáról és magáról a békeszerződésről. Juhász József az ún. nyugat-balkáni térségben 1995-ben lezajlott nemzetközi válságkezelésről (a daytoni békéről) szól írásában. Vizsgálja a válság okait, az erőviszonyok változását, magát az egyezményt, a Boszniával kapcsolatos nyitott és megoldott kérdéseket és végül az ezredfordulós kilátásokat. Klinghammer István a Kárpát-medence térképészeti munkálatait tekinti át a reformkortól a 20. század elejéig. Gazdag jegyzetanyaggal ellátott tanulmányában szól az intézményekről, a térképezők munkáiról, a földtani, a vízrajzi és a geofizikai térképek tudományos színvonaláról. Magyar István Lénárd rendkívül alapos forráselemző írásában bebizonyítja, hogy az alvinci ferences krónika (1761-1775) kőrösbányai kéziratrésze nemcsak az ottani rezidencia, hanem a bolgár ferencesség históriájával is összefügg. Majoros István tanulmányában arra keresi a választ, hogy miért nyugtalanította a franciákat az első világháború végén a német Mitteleuropa-terv. A döntően a Francia Külügyminisztérium Archívuma német anyagai alapján készült írásban a szerző előzményként szól a Berlin és Bécs közötti vámunió gazdasági és politikai vetületeiről, a piaci terjeszkedésről, az említett terv révén pedig a német szupremácia kiterjesztése konkrét irányairól. Ormos Mária tanulmányában kifejti, hogy miközben a történeti tér a 15. század végétől kiterjedt a Föld egészére, a történettudomány nemzetállami keretben maradt. A 20. század elejétől a gazdaság világgazdasággá vált és napjainkig terjedően megjelentek „az Európát fenyegető veszélyek", ezekre azonban a nemzetközi fórumokon máig nem találták meg az adekvát válaszokat. Orosz István írásában a szőlődézsma 1848 szeptemberi eltörlésének agrárgazdasági okait, társadalmi hátterét, parlamenti tárgyalását, a jogalkotás folyamatát és az aktus értékelését taglalja a korabeli kormánylap, a Közlöny alapján. Palotás Emil (időközben megjelent) Kelet-Európa történeti monográfiájából Bulgária különútja címmel közöl egy fejezetet. Az írásból pontos képet kapunk az 1918 és 1923 közötti, a Földműves Szövetség dominanciájával, az egypárti paraszturalommal, a Sztambolijszki-kormány reformjaival, a földműves-szövetségi-polgári szembenállással és az autonomis- i ta-föderalista harccal jellemezhető időszakról, amely a parasztdemokrácia bukásával végződött. Papp Imre a nemesi előjogoknak a francia forradalom idején való eltörléséről írt tanulmányt. 1789 nyara után a legfontosabb az 1793. július 17-i törvény alapján az urasági jogok kártérítés nélküli eltörlése volt. Ezen és más intézkedések ellenére az exnemesség — noha privilegizált rendként felszámolták — egy része vagyona és társadalmi presztízse révén 1799 után azonban betagozódott az új elitbe. Pók Attila Leopold von Ranke magyarországi hatástörténetét mutatja be. A német történész monumentális életművéből Szekfű Gyula nyomán a szerző kiemeli a külpolitikai prioritásokat és a történelmi korszakok egyenértékűségét, amelyeket a marxista magyar társadalomtudósok korábban bíráltak. A tanulmány írója szerint a mai értékelésre hat az, hogy a rankei historizmushoz konzervativizmus tapad, míg az ilyen felfogás szerint a 19. század közepétől vele szemben a pozitivista-liberális történetszemlélet képviseli a progressziót. Poór János Berzeviczy Gergelynek az 1802-es magyar országgyűlésről szóló német nyelvű, Göttingenben megjelent munkáját elemzi. Berzeviczy rámutat, hogy noha a rendek alkupozíciói jók voltak, a kor sorskérdései tárgyalása helyett előjogaikat bástyázták körül. így a szerző ugyan rontotta, de nem torzította a magyarság külföldi arcképét. Pölöskei Ferenc a magyar miniszterelnökök kiegyezés kori jogállását vizsgálja. Megállapítja, hogy a kormányzat vezetőiként fontos szerepet játszottak, másfelől azonban működésüket korlá-