Századok – 2004

Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601

VEZETŐ MAGYAR DIPLOMATÁK A DUALIZMUS KORÁBAN 645 tencióinak megfelelően elfogadja, hogy az 1865. évi országgyűlésen képviselővé válasszák, az Apponyi György, Bartal, Ürményi féle konzervatív csoporthoz tar­tozik. Az országgyűlési tárgyalásokon Beust kancellár szavai szerint „népszerű­ségét veszélyeztetve mindenkor teljes odaadással és lojalitással igyekezett a kor­mány törekvéseit érvényre juttatni".20 1 Széchenyi Imre a restitutio in integrum, tehát a 48-as törvények teljes helyreállítás előtt, a nélkül hajlandó a koronázás­ra202 . 1867 januárjában a kancellár felterjesztésére kifejezetten politikai szolgá­lataiért titkos tanácsosi címet kap az uralkodótól. A koronázás után Beust diplo­máciai állást ajánl neki, a szentpétervári követséget. Ezt egészségi okokra hivat­kozva nem fogadja el és a kiegyezés után nem vesz részt a hazai politikai har­cokban sem, csak művészettel, a Nemzeti Színház szervezésével foglalkozik. 1871-ben Beust esetleges utódjaként is felmerül a neve,20 3 de csak 1879-ben tér vissza a diplomáciába. Károlyi helyét foglalja el a berlini nagyköveti poszton. 14 évig marad ott, magyarnak vallja magát, sokszor hivatkozik hivatalos jelentéseiben arra, hogy egyik vagy másik ügyet ő, mint magyar szükségképpen másként lát, mint osztrák kollégái. 1892-ben nyugalomba vonul és visszatér Magyarországra, a főrendiházban politizál. A metternichi korszakban nevelkedett magyar arisztokrata diplomaták az évszázados tradíció folytatói voltak: őrizték a birodalom-szerte otthonos arisztok­rata nagyúr attitűdjét, a szűkebb Magyarországon túl a Habsburg udvarhoz, sőt, az európai arisztokráciához kapcsolódtak. Az Esterházyakat, Zichyeket, Pálffya­kat, Apponyiakat, Batthyányiakat generációkon át a Habsburg birodalmat átfogó sajátos patriotizmus jellemezte, és bizonyos európai tudat a szűklátókörűnek te­kintett nemzeti elzárkózással szemben. Gazdagságuk és családi kapcsolataik füg­getlenséget biztosított számukra, nem váltak a bécsi bürokrata államgépezet ré­szévé.20 4 Sem a dinasztiát, az államot szolgáló bürokrata etosszal, sem szűkebb hazájukban honos nemzeti eszmével nem kellett maradéktalanul azonosulniuk. Önmagukat adhatták a külképviseletek élén. Mágnások voltak, akik birtokaikon uralkodókat vendégeltek;20 5 felette álltak annak, hogy akár renddel (a Monarchia magas bürokráciájával), akár nemzettel (ti. a magyarsággal) maradéktalan közös­séget vállaljanak. Kétségtelen, hogy 1867 után megváltozik a helyzet. Az arisztokrata diplo­maták persze továbbra is őrzik az összosztrák tradíciót. A Monarchia különböző területein fekszenek a birtokaik, tartanak fenn kastélyokat, elszakíthatatlan csa­ládi szálakkal kötődnek a birodalomhoz. Az arisztokrata diplomaták jelentős ré­szének van összmonarchia családi kapcsolata. Gondoljunk Berchtold „magyar" külügyminiszterre, aki ugyan jelentős birtokokkal rendelkezik a birodalom mind­két felében, de inkább német-cseh eredetű, magyar feleséggel az oldalán. Berchtold osztályfőnöke a nagybefolyású Forgách János apja valamikor a Schmerling érában 201 Au. Vortrag von Beust 1867. január 27. HHStA., AR. Fach 4, Karton 340. 202 Vö. 1866 február 21-én elmondott beszédét a felirati javaslat részletes vitáján. Kónyi Manó, Deák Ferencz beszédei 1861-1866 (Budapest 19032 ) III 576. 203 Diószegi, Bismarck és Andrássy, 100. 204 Ld. átjárás a Ballhausplatzról a diplomáciába c. alfejezetet. 20: ' A már nyugalmazott nagykövet Széchenyi Imrét egyik Sopron megyei birtokán 1893-ban egy kőszegi hadgyakorlat után meglátogatja Vilmos császár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom