Századok – 2004
Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601
VEZETŐ MAGYAR DIPLOMATÁK A DUALIZMUS KORÁBAN 629 A házasságkötés feltételei Amikor Mária Terézia megteremtette a modern tisztikart és bürokráciát, az állam odaadó, hűséges hivatásos támaszát és gondoskodott e kiváltságos rendek olyanfajta létbiztonságról, amilyen korábban ismeretlen volt, egyidejűleg szabályozta alattvalói életének minden mozzanatát, hiszen azok egész lényüket ajánlották az állam szolgálatára. A nyugdíj intézményének, az özvegyek és árvák ellátásának állami garanciája együtt járt a hazásság feltételeinek szigorú megszabásával. S ha Mária Terézia és II. József óta el is telt egy évszázad, a személyes szabadság polgári jogeszménye nem hatolt be oly mértékben a köztudatba, hogy komolyabban megkérdőjelezte volna az államnak, a mi esetünkben a külügyminisztériumnak a jogát arra, hogy előírja, hivatalnokai milyen feltételek mellett, kivel köthetnek házasságot. 1910-ben hangzott el először interpelláció az osztrák delegációban, amely kifogásolta, hogy a külügyminisztériumi tisztviselőknek engedélyt kell kérniük házasságkötésükhöz.12 3 Akkor Aehrenthal külügyminiszter azt mondotta, hogy a házassági engedély rendszerét, a minisztérium befolyását az annyira exponált tisztviselők házasságkötésére feltétlenül meg kell őrizni. „Szükség van a privátjövedelem igazolására, mert a külügyminisztériumnak nincsen módja arra, hogy a létfenntartásnak a házasságkötés következtében megnövekedett költségeit az államkasszából megfelelő mértékben fedezni tudja." A házassági előírások és szokások vizsgálata természetesen egyrészt a társadalmi mobilitás (vagy éppen fixáció) szempontjából lehet érdekes, tehát abból a szempontból, hogy a Monarchia magyarországi illetőségű diplomatái milyen társadalmi szférából választották hitvesüket. Másrészt nyilvánvaló, hogy a házasságok bizonyos fokig befolyásolták a diplomaták nemzeti és birodalmi identitását, tehát érdemes számba venni a hitvesek nemzeti hovatartozását is. A diplomaták zömének, mint láttuk, nem volt sem szüksége, sem lehetősége arra, hogy házasságával társadalmi állását emelje. Viszonylag jelentős hányaduk egyáltalán nem kötött házasságot. Aki fiatalon lépett szolgálatba és szabályos pályát futott be, kezdetben nemigen nősülhetett. Bár 1868-ban formálisan megszüntették, a gyakorlatban még évtizedekig továbbélt az a gyakorlat, hogy a fiatal diplomata a követ háznépéhez tartozott, nem kapott szabályos fizetést, hanem kosztot és lakást főnöke házában. Ezt a rendszert Beust — mint láttuk —, felszámolta ugyan, de azért a kezdő diplomatától elvárták, hogy ne terheljék családi kötelezettségek. A 39 vizsgált személyből 28 házasságáról vannak pontos adataink. Nem kellett mindannyiuknak engedélyt szereznie házasságkötéséhez. Zichy Ferenc gróf 63 esztendős, amikor Andrássy Gyula külügyminiszter Konstantinápolyba küldi nagykövetnek. Évtizedekkel korábban nősült, fiai már felnőttek. Szögyény-Marich László túl a negyvenen szintén házasemberként kerül a Ballhausplatzra. Berchtold Lipót még külügyi szolgálata előtt vette nőül az akkor már elhunyt Károlyi Alajos nagykövet leányát. Akadtak arisztokrata nagyurak, akik hosszú diplomáciai pályájuk szünetében kötöttek házasságot, nekik sem kellett engedélyt kérniük így történt ez annak idején az említett Károlyi Alajos gróffal, 123 HHStA., PA. I, Karton 579. folio 546-547. Az interpelláló Josef Wolfgang Dobernig karintiai képviselő, a Deutsche Volkspartei tagja.
