Századok – 2004
Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601
622 SOMOGYI ÉVA gálatból, de alkalmatlanok voltak valódi politikai poszt betöltésére.9 0 Az ottani diplomáciai missziónak különös szint adott, hogy bizonyos konzervatív körökben Ausztriát nem tekintették idegen államnak. Lützow drezdai követ elmeséli, hogy udvari fogadáson egy idős katonatiszt némi szégyenkezéssel mondta, hogy a szász politikát ma Berlinben csinálják, és ez talán így van rendjén, de a szászokat érzelmeik Bécshez kötik.9 1 A követet, vagy nagykövetet az uralkodóhoz akkreditálják, így ha az meghal, ugyanabban az udvarban ugyanannak a diplomatának új megbízólevelet kell átnyújtania. Széchenyi Imre, aki 1879-től 1892-ig tölti be a nagyköveti posztot Berlinben, három ízben kap megbízást: 1879-ben I. Vilmos császárhoz, 1888-ban III. Frigyeshez, majd néhány hónap múlva az uralkodó halálával ez a megbízatása is érvényét veszíti. 1888 júniusában II. Vilmos udvarába akkreditálják. Ez a gyakorlat a 20. század elején sem változott. Velics Lajos Drezdában György király halála után Frigyes Ágostnak új megbízólevelet nyújt át.92 Az udvari kapcsolatok exkluzív jellege és bennük az arisztokrácia domináns szerepe a diplomácia hagyományos területein tovább élt. De a Monarchia külpolitikai érdeklődése az évtizedek során alapvetően átalakult, az új balkáni államok felé fordult. Különös jelentőségüket mutatja, hogy Bukarestben Goluchowski, Aehrenthal és Czernin, Szófiában Burián személyében olyan diplomaták tevékenykedtek, akik utóbb a Ballhausplatz élére kerültek. A bukaresti követség a Hármasszövetség megkötése után különös jelentőségre tett szert, kifejezetten ugródeszkának számított Bécs felé.93 Úgy is fogalmazhatunk, az orosz és a balkáni diplomatákból lettek a külügyminiszterek, nem pedig az előkelő francia, brit, vagy német nagykövetekből.9 4 A Balkánon pedig teljesen másfajta emberekre, szakképzett, politikai és gazdasági ismeretekkel rendelkező diplomatákra lett szükség. A berlini kongresszus után függetlenné váló országok fővárosaiban a diplomata szolgálat alig hasonlított a francia, vagy a bajor udvarban betöltött pozícióhoz. A mindennapi élet olyan fajta megpróbáltatásokkal járt, amilyet az „udvari" diplomaták korábban el sem tudtak képzelni. A század végéig a külképviseleteket csak a legnagyobb nehézségek árán tudták elhelyezni. Akkorra elkészültek a követségi rezidenciák, de a külügyminisztérium egyáltalán nem volt bőkezű az építkezések finanszírozásában. Balkáni szolgálatot csak olyanok vállaltak, akikben szakmaipolitikai ambíció, olyanfajta teljesítmény vágy élt, ami a hagyományos arisztokrata diplomatáktól teljesen távol állt. Aligha véletlen, hogy az 1878-ban függetlenné váló Montenegróban két évtizeden át katonatisztek töltötték be a „Ministerresident" ál-90 Emerich Csáky, Vom Geachteten zum Geächteten. Erinnerungen des k.u.k. Diplomaten und k. ungarischen Außenministers (1882-1961). Hg. Eva-Marie Csáky (Wien, Köln, Weimar 1992) 91. 91 Heinrich Graf von Lützow, Im diplomatischen Dienst der k.u.k. Monarchie. Hg. von Peter Hohenbalken (Wien 1971) 78-82. 92 Au. Vortrag von Goluchowski 1904. december 12. HHStA., AR. Fach 4, Karton 363. 93 Helmuth Rumpier, Die rechtlich-organisatorischen und sozialen Rahmenbedingungen fur die Außenpolitik der Habsburgermonarchie 1848-1918. In: Die Habsburgermonarchie 1848-1918, hg. von Adam Wandruszka und Peter Urbanitsch VI: Die Habsburgermonarchie im System der internationalen Beziehungen 1 (Wien 1989) 48-51. 94 Rudolf Agstner, Die diplomatische Präsenz der Habsburgermonarchie auf dem Balkan nach dem Berliner Kongreß. Zur Geschichte der Palais der k.u.k. Gesandtschaften in Belgrad, Bukarest, Cetinje, Durazzo und Sofia. In: Österreichuische Osthefte 39 (1997/1) 43-88.
