Századok – 2004
Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601
VEZETŐ MAGYAR DIPLOMATÁK A DUALIZMUS KORÁBAN 609 helyzete, akik főnöküknél kosztra és kvártélyra tarthatnak igényt, de csak ők maguk, feleségük abból ki van zárva. Természetes, hogy ez a korszerűtlen gyakorlat sok panaszra és tiltakozásra adott alkalmat és károsan hatott magára a szolgálatra. E régi szisztémát más országokban általában már felszámolták, legutoljára éppen Poroszországban 1866-ban. A Monarchia számára is elodázhatatlan a változás. Ezért a miniszter tervet dolgozott ki,2 7 amely megszünteti a „freie Station" rendszerét, felemeli a beosztott tisztviselők fizetését és pótlékait, a miszszióvezetők pótlékát pedig ennek megfelelően csökkenti. Az átalakítás nem növeli az állami kiadásokat, éppen ellenkezőleg, szerény megtakarítást eredményez. Az 1870. évi költségvetést a közös pénzügyminiszterrel egyetértésben már az új rendszernek megfelelően fogja összeállítani. „ Nem titkolhatom el — zárja elaborátumát —, hogy az új rendszer az alkotmányos formáknak sokkal inkább megfelel, mint a korábbi eljárás és ezért várhatóan megkönnyíti a delegációban a költségvetés elfogadását." Beust elvileg is leszögezi, hogy korszerűtlen az a gyakorlat, amely nem választja el egymástól helyileg és szervezetileg a hivatalt és a magánháztartást,2 8 a két szféra elhatárolása más országokban már megtörtént, mégpedig mindenütt hosszú fejlődés eredményeképpen. Beust tehát tudatában van annak, hogy terve több, mint pusztán hivatali fizetések rendezése. Reformja a központi apparátus 1867-68. évi nagy átalakításnak része, amely sok elemében (legalábbis megkísérelte) polgárivá és alkotmányossá tenni a Habsburgok birodalmát. Mert szimptomatikus, hogy az átszervezésre a kiegyezést követő esztendőben és hangsúlyozottan a delegáció igényeire hivatkozva kerül sor és az egész tervezet valójában egy delegációs előterjesztés részeként születik meg. A kancellár persze csak szándékát fogalmazta meg. A diplomáciai szolgálatot nem lehetett egy rendelkezéssel polgári hivatallá alakítani. A társadalmi adottságok (hogy ti. a diplomáciai kar arisztokrata testület maradt), a tradíció és a mentalitás mindig erősebb a cselekvő politikus szándékánál. Beust elrendelhette, hogy a követségi beosztott nem a nagy ember kísérete többé, hanem önálló felelős hivatalnok, akit csupán hivatali kötelmek fűznek elöljárójához, s aki rangfokozatának megfelelő fizetést kap. A diplomáciai testület polgári bürokrata szervezetté válását azonban (itt ismét hangsúlyozzuk, hogy a szervezetről van szó és nem magukról a bürokratákról) két tényező erősen és — ha csökkenő mértékben is —, az egész korszakban gátolta: 1) A misszióvezetők saját fiaikat, vagy családjuk más tagjait vitték beosztottként a követségekre. Azok helyzete sokkal inkább emlékeztetett a nagy ember kíséretére, mint a hivatali alárendeltére. 2) A költségvetés nem biztosította teljes mértékben a követ, vagy nagykövet kiadásait. A diplomaták felhasználták magánvagyonukat diplomáciai reprezentációra, ezt az állam tudomásul vette és bizonyos fokig el is várta.29 Mindez általános jellemzője volt a diplomáciai szolgálatnak. Én azonban csak a magyar tisztviselők viszonyait vizsgáltam, elemzésem első megközelítésben arra 27 Au. Vortrag von Beust über die Regelung der Bezüge der Beamten der diplomatischen Korps. 1868. október 11. Uo. 28 VÖ. Max Weber, Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai 2/3. A gazdasági, a társadalmi rend és a társadalmi hatalom formái. (Budapest 1996) 62. 29 A modern bürokrácia alapvető ismérve, hogy az állam a hivatalt közpénzből tartja fenn.
