Századok – 2004
Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601
VEZETŐ MAGYAR DIPLOMATÁK A DUALIZMUS KORÁBAN 603 ügyosztályt, kifejezetten porosz ellenes volt és 1870-ben önként távozott állásából. Graf Felix Wimpffen, aki 1866-1871 között a berlini követség élén állt, a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetett Bismarck iránt. Meg volt győződve arról, hogy a német kancellárnak minden másfajta kijelentése ellenére az a szándéka, hogy egész Németországot (tehát Németausztriát is) Poroszország uralma alá hajtsa. Amikor 1870 végén bekövetkezik a Németországhoz való közeledés, Wimpffen erre a fordulatra, bármilyen lojális alattvalója Ferenc József császárnak, nem vállalkozhat. El kell hagynia állomáshelyét, Rómába helyezik, mert félő, hogy személye az osztrák-német barátkozás gátja lesz.5 És Wimpffen korántsem volt magános különc, az egész konzervatív katolikus osztrák arisztokrácia (amelynek számos tagja töltött be fontos diplomáciai posztot) rangján alulinak érezte, hogy az ősellenségnek tekintett Poroszország felé forduljon. Helyzetét nehezítette, hogy Königgrátz után Poroszország ellen, a porosz-francia háborút követően pedig azon kellett munkálkodnia, hogy a Monarchia beleilleszkedjék az új nemzetközi viszonyokba. Túl nagy volt a váltás és túlzottan gyorsan ment végbe ahhoz, hogy a magas tisztviselői kar konfliktusok nélkül alkalmazkodjék a kedve ellen való átalakulásokhoz. A magas bürokrácia nem egyszerűen hivatalnoknak tekintette magát, hanem hitt abban, hogy a birodalom sorsának tényleges alakítója. A magyarokkal való kiegyezést is azért fogadta el, mert bízott benne, hogy a Monarchia belsőleg konszolidálva és megerősödve a délnémet államokkal szövetségben még szerepet játszhat Poroszország megfékezésében. A fordulat a diplomáciai karban, ha egyáltalán, úgy nem 1867-ben, hanem a Reichsgründung után következett be, s nem pusztán a Monarchia dualista és alkotmányos átalakulásával függött össze, hanem az űj külpolitikai kurzus kényszerű tudomásulvételével.8 Dualista átalakulás a diplomáciai szolgálatban? A Monarchia dualista átszervezése a külpolitikát nem érintette. Beust nagyon határozottan leszögezte: „az egyes királyságok és országok kisebb vagy nagyobb autonómiájának hasznosságáról bizonyos fokig eltérhetnek a nézetek anélkül, hogy azok veszélyeztetnék a legmagasabb államérdekeket, de a [külpolitikai rendszernek az egész államban egységesnek kell lennie... Dualizmust vagy pluralizmust ezen a ponton megengedni azt jelentené, hogy elszabadítjuk az egymás ellen törő és harcoló erőket, ami szükségképpen az állam összeomlásához vezetne"7 És Beust álláspontját soha senki nem kérdőjelezte meg. S — ellentétben a minisztériumi szolgálattal — legalábbis a kezdeti időszakban annak igénye sem merült fel, hogy a diplomáciai testületben törekedjenek a magyarok számának 5 Waltraud. Hauschka-Hirsch, Felix Graf Wimpffen (1827-1882). Ein österreichischer Diplomat der franzisko-josephinischen Epoche. In: Mitteilungen des Institust für Österreichische Geschichtsforschung (MIOG) 80 (1972) 356ff. 6 Talán nem érdektelen az az apróság, hogy a külügyminisztérium aktáit nem 1867-ben, hanem 1871-ben kezdik új levéltári egységbe helyezni. A személyi iratoknak van egy 1850-1870 közötti gyűjteménye (alte Personalien) és egy az 1871-1918 közötti személyi iratokat (Personalakten) magába foglaló részlege. 7 Beust 1867. december 21-i felterjesztése Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA.), Adminis-trative Registratur (AR) Fach 4, K. 399 ad 40/RK/1867
