Századok – 2004
Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539
URALOM AZ URADALOMBAN AZ 1810-ES ÉVEKBEN 559 másik igás jobbágy nem megy el, a feles bérlő pedig itt már nem tudja, kinek vitték azon tengerit, ami elég hihetetlen. A felesbérlő annyira amnéziás lett, hogy egy másik (16.) pontra tett vallomásában egy másik felessel együtt saját felesbérletéről is kerek-perec azt állította, hogy „nem tudják a fele termés kié volt".58 így persze nehéz lehetett elszámolni a felesbérletről, de vélhetőleg az ispán segítő kezet nyújtott a két együgyű szegény embernek. Az utolsó stáción a harmadik napra (1817. jan. 9.) pótlólag behívott tanúk között az eredetileg tanúskodó mindkét jobbágy ott van, kettejük vallomását egybe veszik föl, imigyen: „vallják, hogy a Puszta Teremi földjéről az Ispánynak vittek egy szekér Tengerit á Felesnek melly nekiek fél napszámban acceptáltatott".5 9 A második stációhoz képest tömörebb előadásban feledésbe merül a kisbíró, és helytelenül adják meg a tett helyét, mivel annak előtte legalábbis az egyik jobbágy még nem a Pusztateremről, hanem a nagyfenéki pusztáról tanúsította a hordást.6 0 A tanúvallomások mutációira szinte tetszés szerinti példa hozható. Ez persze nem jelenti azt, hogy a vádak többségére ne maradna egy vagy több tanú az utolsó stáción is. Utoljára nézzük meg az utolsó pontját az eredeti feladásnak, az egyetlen pontot az ötvennyolcból, amelyik nem anyagi kárt jelentett fel, hanem egy személy sértését. „Reisz Vendelinnét (aki kenyeret sütött) terhes állapotban hogy mingyárt robotra meg nem jelent, az Ispány lehúzatta, és meg korbátsoltatta, melly viselős asszony 12 hétig sinlet ezen verés után és másnak kelletett ötett táplálni, mivel ágyba szorulván, semmit nem érdemelhetett".6 1 Ezt a vallomást a sértett férje a második stáción „bizonyíttya Haimer6 2 János által, aki is hajdú lévén az Ispány parantsolatyára 6 vagy 7 ütést tett úgy nem különben Pauhoffer András kis Bíróval, mellyre Pauhoffer kihallgattatván, állyittya, ő parantsolta az asszont robotba, de mivel kenyér sütése miatt későbben jött robottyára, azért meg is verette az Ispány, bizonyítván azt is, hogy teherbe volt az asszony akkor."6 3 Ezt az elég egyértelműen kiderítettelek látszó tettet a harmadik stáción tökéletesen eljelentéktelenítik. Itt Pauhoffer kisbíró egyszerűen nem emlékszik már a verésre, a hajdút pedig ismeretlen okból nem hallgatják ki ismét. Utóbbinak okát nem látom, a hajdú neve sem a tanúskodók, sem a meg nem jelentek, sem a tanúságtól elmozdítottak között nincs. A megveretés nyilvános, a betegeskedés hosszas lévén, vélhetően több tanút is lehetett volna találni, de éppen csak egy zsellér akadt, aki erre a pontra a harmadik stáción vallott, mégpedig, hogy a verés csekély volt, az asszony rendben megszült, a gyermek ma is él. Több tanút nem próbálnak meg találni, a harmadik napon, amikor már a hiányzó tanúk nagyobb része mégis csak odatalált az úriszékre, és a vádpontokat újra végigveszik, erre a pontra vissza se térnek. Elképzelhető, hogy a tettet nem minősítette az egykorú szemlélet súlyosan, ezért is hagyták utolsó pontnak. Ennek ellentmond egyrészt az, amit a kutatás a korabeli bültetésekről feltárt, különösen a vállaji gazdák vonatkozásában pedig az, hogy az eredeti delatioban nem fedezhető fel fontosabb és kevésbé 58 Uo. 217. 59 Uo. 234. 60 27. és 28. pont, Majer János és Svégler Antal vallomása, uo. 189-190. 61 Uo. 164. 62 Ez a fent idézett Hajner, Hauner, Hever névváltozatokban is előforduló hajdúja Mikének. 63 Uo. 208-209.
