Századok – 2004
Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539
546 VÁRI ANDRÁS Az első vizsgálat lezárultával az ispánnak megmarad a ruha a testén, háza, házi eszközei, két tehene és egy lova, de ezek is csak egy másik tiszt kezessége mellett. Mikét utasítják viszont, hogy zár alá vett marháit adja el, és az árat fizesse be az uradalmi pénztárba, ellenkező esetben az uradalom fogja őket elárverezni.1 8 Számadásait azonban nem tudja egyből beadni, hiszen a beadás rendes ideje csak a következő tavasszal jött volna el. Ráadásul a főszámvevő, Ottrokóczy azt javasolja a gyámnak, hogy Mikének még az 1810. és 1811. évi számadásaira vonatkozó, a felelősség terhe alól feloldozó ún. absolutionalis levél kiadását is tagadják meg, és még ezeket a régi számadásokat is vizsgálják át újra. A gyám a javaslatot elfogadja, kijelöli az új, Ottrokóczy által ajánlott számvevőt annak végrehajtására, de nincs nyoma, hogy valóban végrehajtották volna a rendelkezést.19 A számadások átvizsgálása ugyanis óriási munka, végül a számvevőség (exactoratus) az 1814. és 1815. évi számadásokat sem tudja a tervezett fél éven belül revideálni, így aztán az úriszék számadásokat elbíráló ülése (sedes censurae) Mikének csak e két évi számadásaira tett kifogások és a számadó azokra adott válaszainak elbírálására végül is csak 1817. április 28-29-én ül össze. A Mike ellen feladott vádak nyomán azonban már 1816. augusztus 5-én összeül az úriszék rendes ülése, amely, bár sem keresetlevél (libellus actionalis), sem „leuata", formális perfelvétel nincsen (legalábbis a pernek az uradalmi anyagban fönnmaradt, egybekötött irataiban), lényegében egy, az ispánnak az uradalmi vizsgálatban kimutatott károkozásával kapcsolatos kártérítési pert tárgyal.20 A két per párhuzamos futása: egyrészt a sedes censurae, az úriszéknek a számadásokat elbíráló külön ülése, másrészt a rendes úriszék, sajátos helyzetet jelez. Ugyanis az állásából kimozdított ispán olyan számadásait vizsgálták, amelyek közül a korábbi évekre szólókat már felülvizsgálták és elfogadták, csak az 18 OLK P 407. 1815. Nr. 2638. Kalós József nagykárolyi kerületi főügyész 1815 október 10-én mutatja be Mike javainak vagyonleltárát, és evvel kapcsolatos kérdéseire születik a gyám határozata, amely szerint „Mikének testi ruházattya, háza, házi eszközei, két tehenek, 1 ló használattyára hagyattak". A gyám döntésének dátuma Fót, 1815 okt. 22. A leltár Szécsényi Károly akkori vállaji administrator műve augusztus 27-én, vö.. OLK P 404. Nr. 52, p. 360-363. Nem terjed ki az ispán nagykárolyi házára sem pedig a vállaji ispánlakás ingóságaira, csak az állatokra, szekerekre és földekre. 19 Ottrokóczy javaslata uo. Nr. 2721, dátuma Nagykároly 1815 okt. 10. A határozat végre nem hajtásának az is oka lehetett, hogy Pukay György akkori központi számvevő 1815. febr. 1-jei, az összes tiszti számadás vizsgálatairól szóló összesítő jelentése szerint 1814 nov. 16-án Mikének már az 1812. évi számadása is átesett a cenzurális széken való végső megbíráláson, az év dec. 17-re a számvevőségen pedig a „censura in ordinem redacta" volt. Az uradalomnak ezek után és az esetleges hiányok pótlására megítélt convictíua-k befizetése után a tiszteknek immáron bírósági határozattal elfogadott számadásaikról absolutionalis levélet kellett volna adnia, de ilyen rovat nincs az összesítő kimutatásban, esetleg arra utalva, hogy azt mégsem kapták meg a tisztek. Ezzel szemben más helyen az olvasható, hogy az inspektorátusok adják ki az absolutionálist, ami magyarázza, hogy miért nem adott ki a számvevőség egyetlen ilyen felmentőlevelet sem. OLK P 407. 1813. Nr. 142. (Az 1810. évi számadásokról 1813 március 11-én rendelik el absolutionális kiadását.) A Mike-vizsgálat időpontjában viszont biztosan revízió alatt és censura előtt volt még Mike 1813. évi számadása, (ezt mutatja P 407. 1815. Nr. 3142), az, hogy végül ezt sem tették újabb per tárgyává, azt mutatja, hogy a munka rendkívül hosszadalmas volta miatt nem tudtak a régebbi számadásokkal bíbelődni. 20 A korszakbeli polgári perek perjogáról Id. Bónis György, Degré Alajos, Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története, Kézirat, Levéltárak Országos Központja Budapest 1961, 108-121, továbbá Torday Lajos: A megyei polgári peres eljárás a XVI-XIX. században. Budapest 1933.
